Színes borító, egy család képe, és egy mondat, ami szerintem mindenki száját elhagyta már. Nem vagyok már gyerek. Ebben az esetben viszont nem vagyunk már gyerekek. Ez a címe a 21.Század Kiadó újdonságának.
Astrid Strick háromgyerekes anya, özvegy, hatvannyolc éves. A kisvárosban, ahol él, tanúja lesz egy halálos balesetnek, ami arra indítja, hogy a továbbiakban őszintébb legyen. Sorra veszi, mi mindenben hibázott, miközben felnevelte a gyerekeit.
Gyereknevelés kérdésében sokszor azt látom a közösségi oldalakon és a baráti körömben, mindenki úgynevezett szakértő. Mindenkinek megvan a maga igaza, miként kell kezelni a legkisebbeket, a kamaszokat. Rendszerint emellé az is társul, mindenki tökéletes, sose hibázik. Valójában a felszín alatt számos küzdelem és hibák sora van, csak arról nem illendő és nem is menő beszélni. Nekem ez jutott eszembe a kötet olvasása előtt és közben is. Betekintést nyerni egy családi életbe, majd ítéletet hozni, hogy mi miként csináltuk volna jobban. Tipikus.
A felnőtté válás nagyrészt arról szól, hogy az ember elhatárolja magát gyerekkori élményeitől, és úgy tesz, mintha nem számítanának, utána pedig lassan ráébred, hogy pedig csakis ezek fontosak, mert kilencven százalékban ezek határozzák meg.
A Nem vagyunk már gyerekek rettentő szerteágazó regény, számos olyan szállal, amik önmagukban is egészen jók. De pont emiatt mégsem hatott teljesen egésznek, mert nem éreztem azt a fajta összekapcsolódást, ami által dinamikusnak tudnám titulálni. Egy kicsit úgy voltam vele, hogy a szerző próbált arra rámenni, minden kényes dolgot megemlítsen, mert ez bizonyára most valamilyen szinten trendinek számít. Ilyen a bántalmazás, nemi identitás, házasságtörés stb. Olvastam, haladtam előre, azonban nem volt meg az íve. Kissé monoton volt. A traumák bemutatása pedig erősen rányomta a bélyegét a hangalatomra. Személy szerint nem tudtam, nem akartam kapcsolódni a szereplőkhöz. Esetleg kevesebb szereplővel, és azok történeteit jobban kifejtve, kerekebb lett volna.
Nagyon jó ötlet, nagyon jó indulás, csak kissé kiforratlan. Szerettem benne a fanyar humort, éleslátást, lelkiséget. Ezt tudom róla elmondani. Persze ne riasszon el senkit az olvasástól a véleményem, mert tudjuk mindannyian, ahány olvasó, annyi élmény és megközelítés. Szóval megéri próbálkozni vele.
Ha te sem vagy már gyerek, és érdekelne a Nem vagyunk már gyerekek című regény, ide kattintva tudod megrendelni.
