A csütörtöki nyomozóklub

A csütörtöki nyomozóklub talán az idei év leghangosabban reklámozott regénye. Nagyon sok helyen összefutottam vele, a facebook mind a mai napig hirdetésként feldobja a könyvajánlót. A borító remek lett, az is beleég az ember retinájába. Így már csak bíznom kellett a történetben. 

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek. Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát. S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít. Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne? 

Több mint 1 millió eladott példány Angliában. Steven Spielberg vette meg a filmjogokat. Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. Ez a külföldi mérlege a kötetnek. Itthon is sikerlistás lett, azonban a vélemények megoszlanak róla. 

Én az első ötven oldalt követően untam. Nem értettem, mire fel ez a nagy dicséret. A következő ötven oldal után is csak olvastam, de semmi katarzis, semmi kiemelkedő cselekmény nem történt, ami igazán be tudott volna rántani. Sőt, inkább rettenetesen túlírtnak éreztem. Emiatt pedig elveszett benne sok minden. A szereplők közül a nyugdíjasok kiemelkedtek, a nyomozók viszont üresek maradtak. Mivel alapjáraton nem volt olyan rossz, így végigolvastam, azonban nem érzem azt, hogy valóban kiemelkedő lenne. Kriminek pedig kissé felszínes, egyszerű volt. 

Nagyon sok korábbi olvasmányom eszembe jutott róla. Rowling Átmeneti üresedése mellett egyfolytában az Agatha Raisin regények jöttek elő, keverve Backman féle Ove-val. Ezért inkább arra hajlok, a kötet egyetlen erőssége a humor volt. Rengeteget mosolyogtam a nyugdíjasokon. Jöttek, láttak és győztek. Ők elvitték a több, mint háromszáz oldalt a hátukon. Így az elején érzett csalódásom némileg megkopott a végre, amint átértékeltem az egészet.  

Tanulság: sose pörögj rá előre könyvre úgy, hogy az egy brutál jó krimi lesz, mert ha nem hozza az általad megszokott szintet, akkor csalódni fogsz. Sose higgy az írótársak által írt ajánlásnak. Viszont, ha könnyed, humoros regényt olvasnál, ami inkább szól az összefogásról, időskorról, cukiságról akkor válaszd nyugodtan A csütörtöki nyomozóklub brit humorát. Én inkább megnézem a mozivásznon a folytatást.

Ha szereted az angol humort, a lassabb bünügyi történeteket esetleg kedveled Backman könyveit, akkor A csütörtöki nyomozóklub tetszeni fog, itt meg is rendelheted. Egyúttal ajánlom a kiadó másik, nem régen megjelent újdonságát is, a Nyolc nyomozót.