Paulo Coelho rettentő megosztó szerző. Hatalmas rajongótábora van, könyvei milliós példányban fogynak világszerte. Közhelyek, bölcsességek, ismétlés. A következő bejegyzésemben az új kötet kerül terítékre. Paulo Coelho: Az íjász
Számomra az Alkimista című regénye meghatározó volt. Bizonyos szinten a kötet indított el az olvasás, a könyvek imádata felé. A volt főnököm adta a kezembe, hogy új munka, új közeg, jót fog tenni a történet. Fiatal voltam, jó érzés volt olvasni a sorokat, és úgy éreztem, nekem minden sikerülhet. Ezt követően még pár könyvét elolvastam. Veronika meg akar halni, Tizenegy perc, Ördög és Prym kisasszony, A fény harcosának kézikönyv. Öt kötet után azonban már elpárolgott az érdeklődésem. Nem éreztem azt, hogy valami újat mondana, nem kaptam meg a korábbi varázst. Lehet, hogy ismétli már magát? De az is lehet, én változtam, lettem érettebb, tapasztaltabb?
Pár hete jelent meg az új kötete, Az íjász. Nosztalgikus érzés kerített hatalmába, így esélyt adtam annak, újra átéljem a “coelhoi varázst”.
Tetsuya, a hajdan kimagasló tehetségű íjász már rég visszavonultan él, amikor felkeresi egy fiatalember. Az ifjú erős, elszánt, tehetséges – tudja, hogyan kell bánni az íjjal. De még sokat kell tanulnia a lélek harmóniájáról. Bölcs tanításai, egyszerű, mégis magvas gondolatai tették Paulo Coelhót világszerte népszerűvé. Meglátása szerint szorgalom, a szenvedély és a képesség, hogy eltérhessünk a megszokottól, mindig meghozza gyümölcsét: egy termékeny és emlékezetre méltó életet. A kötet a mű nemzetközi kiadásaival egy időben, Christoph Niemann német illusztrátor grafikáival jelenik meg, Magyarországon először. „- Megvan benned a kellő ügyesség, méltóság és tartás – jelentette ki Tetsuya. – Ismered a technikát, és tudsz bánni a fegyverrel. De az elmédnek nem tudsz parancsolni. Jól tudsz lőni, ha kedvezőek a körülmények, de veszélyes terepen nem találsz célba. Márpedig az íjász nem mindig választhatja meg a harcmezőt, ezért újra kell kezdened a gyakorlást, hogy a kedvezőtlen körülményekre is felkészülj. Menj tovább az íj útján, hiszen az egy egész életen át tart. De jegyezd meg, hogy nem elég pontosan lőni: a lélek nyugalma legalább olyan fontos, mint a tökéletes célzás.”
Az megújult Coelho borítókhoz illeszkedő kötet már a kinyitása után csalódást keltett. Lényegében nem regény, hanem kis gondolat gyűjtemény. Van, ami pár soros csupán. Mellé gyönyörű illusztrációk kerültek a kötetbe. Leginkább az íjászatról, íj használatáról szólnak, életbölcseséggel keverve.
Amikor megfogod az íjad, és elegánsan magad elé emeled, próbálj meg gondolatban végigmenni a fázisokon, amelyek elvezettek a lövésre való felkészülésig.
Nem volt benne semmi olyan, amit már ne olvastam volna korábbi könyveiben. Rettenetesen elcsépeltnek és általánosnak éreztem az egészet. Még az is megfordult a fejembe, hogy egy sima háztartási befőttes gumiról is szólhatna, mert lényegében azzal is lehet lövöldözni. Nagyon sajnálom az egészet, hogy számomra ennyire megkopott a szerző. Szerintem ő már teljesítette az írói kötelességét. Lehet, nem kellene már tovább erőltetni a dolgot.
