Stephen King: A kívülálló

Két-három év telt el azóta, hogy utoljára Stephen King könyvet olvastam. Akkor is csak azért, mert ajándékba kaptam a régóta vágyott kötetét, Az írásról. Nem tudom a pontos okát, miért hanyagoltam. A polcomon jó pár kötete várakozik olvasatlanul. Szeretem a stílusát, a műfajt, amit képvisel, és az egyedi, különleges történeteit. Szerencsére megszakadt ez a hanyagolás, és a legújabb, tavaly megjelent kötetével A kívülállóval kezdtem az évet.  

Az oklahomai kisváros, Flint City egyik parkjában brutálisan megerőszakolt, meggyilkolt és megcsonkított holttestre bukkannak. Az áldozat Frank Peterson, egy fehér fiúgyermek, életkora 11 év. A felfoghatatlan tett elkövetője pedig szemtanúk állítása és több, cáfolhatatlan bizonyíték szerint Terry Maitland gimnáziumi irodalomtanár és baseballedző, azaz T. edző, egy mindenki által ismert, köztiszteletben álló ember, két kislány édesapja. 
Ralph Anderson nyomozó letartóztatja az edzőt, méghozzá a lehető legmegalázóbb módon: a Maitland csapata számára kulcsfontosságú meccs közben, a szurkolósereg szeme láttára. Anderson indulata érthető: az ő kamasz fia is T. edző keze alatt tanulta a sportot. 
Az igazságszolgáltatás folyamatában azonban fennakadást okoz, hogy Maitlandnek kikezdhetetlen alibije van: szemtanúk, ujjlenyomatok, sőt DNS-minta igazolják, hogy a gyilkosság idején egy másik, távoli városban tartózkodott. Anderson nyomozónak segítőtársaival együtt választ kell találniuk a kérdésre: hogyan lehet ugyanaz az ember egyszerre két helyen? 

A kötet nem csak a borítójával, hanem a fülszövegével is kíváncsivá tett. Igaz, a terjedelme nem annyira volt vonzó, mégis nagy reményekkel kezdtem bele. A krimiként induló történet már pár oldal után izgalommal tölti el az olvasót. Az alaphangot a kérdés adta meg, hogy lehet egy ember egyszerre két helyen? Tudtam, a végére fogom csak megkapni a választ. Ennek köszönhetően azonban nem tudtam letenni. Mindent félretéve csak olvastam, és olvastam. Idővel a krimi szálat felváltotta a misztikum. Egy rémisztő legenda nyomába eredhetünk. A szerzőre jellemző borzongás és félelem járta át a sorokat. Együtt nyomoztam a szereplőkkel. Elméleteket gyártottam és a puzzle darabkáit igyekeztem összerakni.  

King szeret a részletekbe belemenni, mindezt úgy, hogy nem lesz felesleges járat, felesleges sorok. Itt legalábbis nem éreztem semmi ilyet. Kerestem az utalásokat. Még akkor is, ha a szereplők szimplán csak a konyhában kávéztak, mert bíztam abban, kapok egy újabb morzsát a megoldáshoz. 

Egyébként szereplők mindegyike szimpatikus volt a maga módján. Jól váltakoztak a nézőpontok, állandóan meg tudtak újulni. A történet azon kívül, hogy elborzaszt és félelmet kelt, nagyon sok tanulságot hordoz. Apró rejtett utalások bizalomról, összetartásról vagy akár a hitről. Múlt elől való menekülés, kétségbeesés, gyász. Szembesülhettem azzal is, hogy a közvélemény néha komolyabb ítéletet hoz, mint maga a bíróság.  

Az emberek vakok az olyan magyarázatokra, amelyek szembemennek a valóságról alkotott képükkel.  

Nagyon örülök, hogy a könyv által ismét élmény volt az olvasás. Külön örülök annak, hogy az évet egy ilyen letehetetlen történettel kezdhettem. Újra kedvet kaptam a szerző könyveihez.  

Egyébként a könyvből HBO sorozatot is készített, amit január 13-án el is kezdtek vetíteni. Két részt láttam. Nehéz még véleményt mondani. Látvány és az elkészítés módja az különleges, nagyon tetszett. A szereplők egyelőre nem. Azon gondolkodom, ha egy könyv tökéletes, akkor attól minek eltérni? Végig fogom nézni a sorozatot, de szerintem a könyv marad a kedvenc.  

A kötet új kiadása ezen a linken érhető el. Európa Könyvkiadó, 2019