Olasz irodalom. Az elmúlt években egyre nagyobb teret kaptak itthon az olasz írók, megteremtve ezáltal egy erős olvasótábort. A sikerhez és az érdeklődéshez Elena Ferrante regényei nagyban hozzájárultak. Személy szerint szeretem ezeket a könyveket, mert általában olyan atmoszférát képesek teremteni, ami által olyan, mintha én is a regény helyszínén lennék. Ugyanakkor egy kicsit azt is kezdem már érezni, csak a dráma és a szenvedés az, ami megjelenik ezekben a művekben.
Hogy miért az élet nehézségei és a sötét oldal kerül előtérbe ezekben a könyvekben? Lehet jobban eladható, lehet az olvasók azzal akarnak szembesülni, vannak sorsok, amik sokkal rosszabbak, mint az ő életük? Mindenesetre kell a remény, hogy a nehéz helyzetből is ki lehet törni. Meg kell találni a szépséget ezekben a regényekben.
Ferrante mellett Donatella Di Pietrantonio a másik szerző, akit megemlítenék. A visszaadott lány és annak a folytatása a Halásznegyed erős volt. Társadalmi különbségek, kultúra, szegénység, gyerekkor, családi kapcsolatok. Csak pár főbb motívum, ami közös jellemző. Ebbe a sorba illik Beatrice Salvioni regénye, Az Átkozott.
Monza, 1936. A Lambro partján két kamasz lány próbálja eltüntetni egy férfi holttestét, akinek az ingén nemzeti színű jelvény és fasiszta vesszőnyaláb díszeleg.
A holttestig vezető történetet Francesca meséli el. A tizenkét éves kislány polgári családjában rendezett, unalmas életet él, legfőbb gondja, hogy szaporán lépkedjen a misére és illedelmesen viselkedjen az asztalnál. Vágyakozva figyeli a Lambro-parti vadócokat, leginkább a vezérüket, Maddalenát, aki mezítláb, felhúzott szoknyában, összekaristolt lábbal játszik a fiúkkal a sárban. Arról ábrándozik, hogy barátnők lesznek, annak ellenére, hogy a lányról azt beszélik, mindenkire szerencsétlenséget hoz, úgy is hívják: az Átkozott.
Az első fejezet felért egy arculcsapással. Kirázott a hideg és rosszul éreztem magam. Ez az alaphang végígkisért a történet során. A két főszereplő lány nagyon más világot képvisel. Mondhatni két szélsőséget. Egy öntörvényű és egy korlátok közt élő fiatal. Maddalena hatására Francesca zárt világa azonban szépen lassan felbomlik, átveszi helyét a szabadság és az igazság ismerete.
Az ő világukban csak két bizonyosság létezett. Az első: a megmagyarázhatatlan dolgokat vagy az ördög küldte, vagy az Úristen, attól függően, hogy olyan emberrel történtek-e, akit rendesnek tartottak, vagy olyannal, akit alávaló gazembernek ítéltek. A második: a férfiak soha nem tehetnek semmiről.
A lányok barátsága mellett olvashatunk a fasizmus térnyeréséről, női szerepekről, megalkuvásról és hatalomról. Arról, hogy a kitaszítottság és a megbélyegzés sokszor a félelemből, az emberi különbözőségből adódó opció. Szerencsére a szerző inkább az érzelmi vonalat hangsúlyozza jobban, nem pedig az ideológiákat. Ideális az összhang ebből a szempontból.
Az Átkozott nagyon erős kötet, súlyos és mély mondanivalóval. A szerző stílusa, hangulatteremtése és a helyszínek leírásai a mélységen valamelyest könnyítenek. Kegyetlenség és finomság, félelem és remény. Ellentétek, amikben talán sokkal több a közös, mint gondolnánk. A bejegyzés elején írtam, meg kell találni a szépséget ezekben a regényekben. Az hiszem a változás, a cselekvés, az önmagunkért való kiállás lehet a kulcs ezúttal.
