Yalom és Feldmár András után nagyon kedveltem azon könyveket, melyek különböző terápiás eseteket mutatnak be, ezáltal sarkalva minket olvasókat az önismeretre. Legutóbb a 21.Század Kiadó gondozásában megjelent, magyar szakpszichológus, újságíró, Szigeti Ildikó kötete került a kezembe. Ez volt a Pszichosztriptíz.
Mind ugyanazt akarják. A megcsalt, a hűtlen, a gyermekre vágyó, a szerető. Legfőbb vágyuk, hogy megszerezzék az irányítást saját életük felett. Van, akinek felnőttként, hirtelen csúszik ki a talaj a lába alól és van, akitől kisgyerekként vették el a kontrollt. Ők azért jönnek el hozzám, hogy új fejezetet nyithassanak az életük forgatókönyvében, amelyben nem csupán statiszták, hanem főszereplők lehetnek. Az embereket állítólag a szenvedésnyomás kergeti a terápiába. Én viszont úgy látom, szenvedni egyedül is remekül lehet. Ám ahhoz hatalmas bátorság kell, hogy valaki belevágjon az önismereti munkába. A bátorság az, ami megkülönbözteti a magányosan, de rutinosan szenvedőt a változtatni akaró szenvedőtől. A bungee jumping kismiska ahhoz képest, amikor az ember belekezd ebbe. A terápia nem ciki – ezeket a történeteket olvasva egyértelmű lesz, hogy érdemes néha segítséget kérni. De csak annak, aki nem akar tovább hazugságban élni.
Ez a könyv olyan élethelyzeteket mutat be, amelyekbe könnyen bele tudja képzelni magát az olvasó, hiszen mindenki számára ismerősek lehetnek az abban leírt érzések és helyzetek. Az írónő stílusa jó értelembe véve egyszerű, könnyed, és nem csak a szakértelemről tanúskodik, hanem emberi oldaláról is mesél. A hitelesség és az őszinteség az, ami egy ilyen könyvet igazán kiemeltté tesz.
A négy szereplő valósághűen van ábrázolva, úgy éreztem, mintha barátaim vagy családtagjaim életébe pillantottam volna bele. Ezáltal még inkább megerősödött bennem az az érzés, hogy mindenkinek vannak ilyen-olyan problémái és kétségei az életben. Van, ahol ez magasszintű, máshol majdhogynem jelentéktelen.
Az emberi kapcsolatok és az önismeret mindenki számára fontos téma. Ezt nagyjából minden hasonló könyvajánlóban és fórumon elmondom. A könyv valóban segít megérteni, hogy miként formálja életünket az, kivel, milyen viszonyban vagyunk. A könnyed stílus és az életszerű történetek miatt könnyen olvasható, és mégis mély gondolatokat ébreszt az olvasóban. Bátran ajánlom azon olvasóknak is, akik még csak most ismerkednek a pszichológiai könyvekkel.
