Az elmúlt évek legfelkapottabb pszichológiai témája a családi kötelék, az örökölt családminta és minden olyan további téma, amely a generációs sebek hordozásáról szól. Elég csak megnézni a könyves sikerlistákat, Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című kötete már pár éve a legjobb tíz kötet közt szerepel. Én azonban nem róla, hanem a HVG Könyvek gondozásában megjelent kötetről, a Transzgenerációs történetek – Örökül kapott traumák és feldolgozásukról szeretnék írni.
Hogyan hatnak az életünkre a felmenőink egyéni és családi veszteségei? Miként befolyásolják a következő nemzedékek kapcsolatait a 20. századi történelmi traumák? Hogyan tudunk a gyógyulás útjára lépni?
Pánik, kínzó féltékenység, önfeladás, súlyos balesetek – van, amikor elakadásainkra, a mindennapjainkat megnehezítő problémákra, megrázó életeseményeinkre nem találunk magyarázatot a saját múltunkban. Érthetetlen tüneteink hátterében ilyenkor az előző generációk feldolgozatlan traumái, veszteségei, valamint családi titkok, hazugságok állhatnak.
A transzgenerációs szemléletű, elismert szakemberek izgalmas terápiás esetei bemutatják, hogyan befolyásolja életünket felmenőink sorsa, és a gyógyulás folyamatába is betekintést engednek. Arra sarkallnak, hogy megismerjük, felfedezzük az előző generációk örökségét, a feldolgozatlan veszteségeket csakúgy, mint az erőforrásokat és értékeket, hogy aztán kezünkbe vehessük a saját életünk alakítását.
Sokat gondolkodom azon, vajon mi lehet ezen könyvek sikerének oka? Ennyire sérült lenne mindenki? Minden olvasó tele van traumával? Vagy pusztán sokan hárítani szeretnének a szülőkre, nagyszülőkre, hogy miattuk boldogtalanok? Attól, hogy elolvasunk egy témához illő könyvet, megváltozik bármi is az életünkben? Hibáztathatjuk felmenőinket a saját éltünkben kialakult problémákért?
A szoros érzelmi kötődésben, függőségben élő gyermek magába fogadja és építi a szülő, gondozó rá és belé vetülő érzelmeit. Az énhatárok még nem működnek, alakulóban vannak, a szülő érzelmei szinte akadálytalanul áramlanak az alakuló lélekbe, a formálódó személyiségbe. A szülő félelmei, aggodalmai, haragja, riadalma belevegyül a biztonságra és teljes elfogadásra vágyódó, strukturálatlan gyermekii psziché tartalmaiba, a hangulatok, mozdulatok, pantomimika, a gazdag nonverbális kapcsolat megnyilvánulásain keresztül. A belevetítésre példa, amikor az egyik szülő a gyermekébe látja, belehelyezi, sugározza vágyait, félelmeit, aggodalmait, fantáziáit, saját elfojtott, eltagadott érzelmeit. A gyermek formálódó, érzékeny lelkének, pszichés világának alakulása során pedig befogadja, beépíti ezeket, s kialakulnak olyan mélységes, tudattalan egymásra hangolódások, ahol már alig különül el az Én és a Másik. A gyermek a szülő érzéseinek tudattalan “gyűjtőtartályává” válik, és későbbi viselkedését, kapcsolatait, a világhoz való viszonyát ezek a magába fogadott, belsővé tett tartalma vezérlik majd.
Ahogy a könyv fülszövege is felvázolja, a kötet inkább útmutató. Az önismeret rögös útján haladunk, miközben megismerjük a környezetünket is. Kiindulási alapnak tökéletes segítséget nyújt. Kérdéseinkre választ kapunk, de a valódi gyógyuláshoz ez kevés. Az örökül kapott traumák és feldolgozásuk egy hosszabb folyamat, amihez jobb és biztosabb külső segítség igénylése. A Transzgenerációs történetek megadja a kezdő lökést, tökéletes indítási alap lehet a szakemberrel való konzultáció során.
Olvasható, könnyen értelmezhető terápiás esetek révén az átlagolvasó is bátran kezébe veheti a könyvet. A Transzgenerációs történetek ide kattintva rendelhető.
