Június közepén jelent meg az online könyves magazinom harmadik száma. Akkor azzal búcsúztam tőletek, hogy egy időre abbahagyom a blogolást. Az időpontot illetően bizonytalan voltam. Csak a nyári hónapokban legyen szünet, vagy idén már hagyjam is az egészet? Sokat foglalkoztatott a kérdés, hogyan tovább, mit kellene változtatnom ahhoz, újra rátaláljak a blogolás élményére. A tudatos távolságtartás a közösségi médiától, sokat javított. Annak ellenére is, hogy az Instagramon azért valamelyest jelen voltam.
Nem fogadtam és nem igényeltem recenziós könyveket. Ez azért is volt fontos, mert így jobban tudtam fókuszálni olyan könyvekre, melyek már nagyon régen a polcomon várakoznak. Félreértés ne essék, nagyon szeretek újdonságokat, friss megjelenéseket is olvasni. Viszont, ha ott látom a sok “kötelességet” akkor már van egyfajta nyomás rajtam, ami miatt csökken az olvasási kedvem. A döntés jónak bizonyult, mert ismételten visszatért a flow élménye, volt olyan hét, amikor három könyvet is sikerült elolvasnom.
Aztán jött a nyaralás, ahova felpakoltam egy tucat olvasnivalót. Igaz, tavaly már megfogadtam, nem viszek sok könyvet, mert úgyis csak pár kötetre lesz időm. A tíz nap alatt egy regényt olvastam el. Ez szembesített azzal, bármennyire is lételemem az olvasás, olykor jó kiszakadni a képzelt világból a való életbe. Áthelyeződött a fókusz. Sportoltam, pihentem, rajzoltam, filmet néztem. Jól éreztem magam.
Minden olvasott kötetről írtam egy-egy rövidebb véleményt, gondolva arra, majd felhasználom valahol, valamilyen formában. Július végén még mindig nem éreztem a kényszert, hogy blogoljak. A kételyek állandóan ott sündörögtek körülöttem. Vajon tudok –e még újat mondani, tudom tartani a tempót a jelenlegi online közeggel? Hetente mennyit kellene posztolnom, hogy a közösségi oldalak (Facebook, Instagram) algoritmusa kellően megjelenítse a bejegyzéseimet? Sajnos rá kellett jönnöm, a közösségi oldalak okozta kényszeresség, megfelelés, nem segít a döntésem meghozatalában. Frusztráló volt az érzés, mennyire nehéz eljutni a már meglévő és az új olvasókhoz egyaránt.
Augusztusban elkezdtem a blogot átnézni, átalakítani. Sokat böngésztem a régebbi bejegyzések között. Melyik aktuális, melyik bejegyzés az, ami nem sikerült annyira. A ráncfelvarrás visszaadott a régi érzésből. Izgatottan vártam, hogy megmutathassam nektek. Jöttek az ötletek, mely könyvekkel szeretnék foglalkozni, milyen tematikus bejegyzéseket szeretnék megírni. Végül úgy döntöttem, lassan visszatérek. Ahogy az időm engedi, mindenféle feltételek megszabása nélkül. Nem szeretném, ha megfelelési kényszer lebegne előttem a szórakozás, a kikapcsolódás és az öröm helyett.
Köszönöm mindenkinek, aki eddig és ezután is figyelemmel kíséri a blogot. És köszönöm a rengeteg pozitív, támogató üzenetet, amit a nyár folyamán kaptam tőletek.
