Nem vagy többé az apám. Erőteljes cím, mely tulajdonképpen előrevetíti a könyv fő irányvonalát. Azonban ennél többről van itt szó. Egy számomra ismeretlen magyar szerző, Hidas Judit negyedik kötetét olvastam.
A történet főhőse, Eszter. Az ő gyerekkorát, fiatalságát ismerhetjük meg a kötet oldalain. Családi kapcsolatok, munka, párkapcsolat és identitás. Nagyon sokrétű a regény, több nehéz témát is érintett. Ennek ellenére kerek egészenek éreztem, nem volt olyan érzésem hogy mindent is el szeretne mondani a szerző, mert azzal ad többet az olvasónak. Jól eltalált arányok jellemezik számomra a kötetet. Nézzük, mi az a sok minden amivel találkozhatunk az olvasás során.
Gyerekként sok esetben azt a mintát visszük magunkkal a felnőtt életben, amit otthon láthattunk. Ezért nem mindegy milyen közegben növünk fel. Nyitottságot, öszinteséget és egyenrangúságot látunk, vagy különbségeket, titkokat, és egymásnak feszülést? Eszter szülei nem álltak a kialakult helyzet magaslatán, aminek következménye a válás lett. Ezek után végignézhettük azt, egy fiatal lány hogyan kerül középre, hogyan válik kiszolgáltatottá, ami által a jövője is bizonyos szinten megpecsételődik. Bizonytalanná válik, ki is ő valójában? Mit érdemel, mit jelent szeretve lenni?
Ennek megfelelően anyám igyekezett olyan emberekkel barátkozni, akik hasonlóan gondolkodtak, miközben folyton attól rettegett, nehogy lemaradjon mögöttük, és kiderüljön róla, mégsem olyan korszerű, mint ők, és van benne valami visszavonhatatlanul kelet-európai.
Felnőttként a fentebb említett érzések vele maradnak. Nem találja a helyét. Mit tehet meg, mikor kell kiállnia önmagáért. Anyaként mennyire tudja magát függetleníteni a szüleitől? Mindeközben pedig tanárként kell helytállnia egy olyan közegben, ahol a régi berögzült szokások csak nehezítik az amúgy is labilis indentitását.
A történet lezárásánál a megbocsátás szerepe kerül előtérbe. Vajon sikerül rendezni Eszternek a sorait édesapájával? Visszafordítható -e az a címben is szereplő súlyos mondat, miszerint nem vagy több az apám?
Ahogy a bejegyzés elején említettem, egy rendkívül sokrétű regény a Nem vagy többé az apám. Hétköznapisága, emberközeli helyzetei okán könnyedén kapcsolódhatunk hozzá. Hidas Judit nagyon jól ír, szerintem még fogok tőle olvasni.
Egy gondolat a “Útkeresés, identitás – Nem vagy többé az apám”
A hozzászólások lezárva.