Komfortzónán túl olvasni nagyon jó dolog. Időnként én is alkalmazok egy éles váltást, és tőlem távol álló könyvet veszek a kezembe. A következő olvasmány témája miatt már jó ideje várólistámon volt. Egy baráti beszélgetés viszont előtérbe hozta, és levettem a polcomról. Wéber Anikó, Az osztály vesztese című ifjúsági kötetét olvastam.
Wéber Anikó: Az osztály vesztese
Az éjszaka leple alatt furcsa kép kerül az osztály facebook oldalára: esetlen alak minionjelmezben, felette a falra írt felirat: Az osztály vesztese! Az osztályfőnök tombol, a diákok gyanakodva méregetik egymást. Tettesnek se jó lenni, de áldozatnak még rosszabb. Gyerekek életét ismerjük meg mindenestül, miközben velük izguljuk és szorongjuk végig ugyanazt a pár napot a felkeléstől a feleltetéseken át a napköziig. Vajon ki tette és miért?
Nagyon tetszett az, hogy mindig más gyerek szemszögéből látjuk az eseményeket. Közben pedig mindegyik fiatalt megismerhetjük. Az iskolás éveim jutottak eszembe, egy másfajta megközelítésből. Láttunk a suliban egy képet nap mint nap, de a valóságot, ami az otthon falai közt történik, nem. Fiatalok, nem tudják kifejezni érzéseiket, minden apróságtól megijednek, bizonytalanok. Ötödikesek csupán a szereplők, de erőteljesen kirajzolódnak a különbségek. Legyen szó akár társadalmi helyzetről, származásról, megjelenésről. Klikkesednek. Elképesztő módon tudnak gonoszkodni. Csúnya szavakkal dobálózni. Rossz érzés volt olvasni a sorokat. Túlságosan is valóságos, őszinte.
Voltam gyerek, van a családban iskoláskorú, ismerek pedagógusokat. Sajnos nagyon sokat hallani az iskolai zaklatásról, vagy ahogy manapság csak emlegetik, cyberbully-ról.
A cyberbullying, magyaros elnevezéssel elektronikus zaklatás, internetes zaklatás egy új típusa az elsősorban kamaszkorúak közt tapasztalható iskolai kiközösítésnek, ami durvább csúfolódásokból, kárörvendésből és fenyegetésekből álló, az áldozathoz elektronikus úton eljutó üzenetek sorozatát jelenti, melyet egy vagy több felhasználó visz véghez.
Az osztály vesztese tökéletesen visszaadja mi minden történhet az iskola falai között, a tanteremben. Kötelező olvasmánnyá tenném. Szülőknek és nagyszülőknek, hogy lássák, érezzék a gyerekeknek minek kell megfelelni, és amikor valamiből jobbat kérnek, például táska, telefon, az azért van, mert nem akarják kitenni magukat a csúfolódásnak.
Egyedül a dolgozatos napokat szerette. Olyankor ő volt a sztár. Mindenki mellé akart ülni, hogy leshessen. Aztán irigykedve nézték, amikor ötöst kapott. Pedig bárkivel cserélt volna. Hamar rájött ugyanis: okosnak lenni veszélyes. Kicsinek és gyengének lenni szintén. De okosnak és kicsinek is lenni: ez a legrosszabb kombináció, amit a hátán hordott a föld! Ő pedig alacsony volt, kisfiús arcú és jó tanuló. Tehát rettegett.
Pedagógusoknak is ajánlom, hogy felismerjék egy-egy gyermeki dolog mögött milyen motiváció lehet, mi járhat a fejükben. Hogy felismerjék, a fekete néha nem biztos, hogy fekete
A könnyed, hétköznapi nyelvezete miatt a legkisebbek is kezükbe vehetik. Talán elindíthat bennük valamit. Bátrabban megnyílhatnak, hogy elmondják érzéseiket, valamelyest kezelhetik a nehéz helyzeteket.
Pozsonyi Pagony, 2016
Egy gondolat a “Wéber Anikó: Az osztály vesztese”
A hozzászólások lezárva.