Fredrick Backman. Az író, akit nagyon hosszú ideig kerültem. Az ember, akit Ovénak hívnak című könyvét mindenki el akarta olvastatni velem. Ódákat hallottam róla. Bizony előfordul, ez nálam az ellenkezőjét váltja ki. Csak azért sem akarom elolvasni. Nem tudom miért, de kerültem. Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék.
Szóval, kerültem az Ovét. A sors úgy hozta, egy másik könyvével ismertem meg az író stílusát. A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb belopta magát a szívembe. (Részletes ajánló a címre kattintva olvasható.) Elhatároztam, valamit még olvasni fogok tőle. Pár hónapja jelent meg az Egymás ellen című regénye. Szimpatikus volt a leírása, viszont tudtam, ez a Mi vagyunk a medvék folytatása. Szinte rögtön elkezdtem az első részt.
Van egy város valahol az erdő közepén, ahol a tél hosszú, az emberek pedig kemények, mint a jég. Nincs se turizmus, se ipar, se munka, de a remény még pislákol. Van ugyanis valami, ami mindenkit érdekel. Amihez kivétel nélkül mindenki ért. Ez pedig a hoki. Aki azt hiszi, hogy az csak egy játék, nagyon téved. A hoki itt maga a remény. Ebben a szezonban mindenki a Björnstad Hockey junior csapatába veti minden bizodalmát. Egy maroknyi tizenévesbe, akikre hatalmas felelősség nehezedik, mert esélyesek arra, hogy visszahozzák a játék és a város dicsőségét. Fiúk és lányok, apák és anyák története ez a könyv. Egy csapat története, amely mindennél fontosabb. A férfiasságé és a csoportszellemé. A tehetségé. Családoké. És egy bűntetté, amely olyan hullámokat gerjeszt, akár a vízbe dobott kő.
Az olvasás során mindig vártam, mi fog történni, mi lesz az a váratlan esemény, ami megbolygatja a város lakóinak az életét, illetve az én lelkivilágomat. Ez a várakozás kitartott végig, minden oldalon keresztül ott volt bennem a kérdés, mi fog történni? A szerző kendőzetlenül mesél olyan témákról és eseményekről, amiről az emberek általában nem szeretnek beszélni és érzékenyen is érinti őket. Ebben a regényben én is egy voltam a városlakók közül. Dühös hangulat lett rajtam úrrá, tenni akartam valamit, de tehetetlen voltam. Felbosszantott a fanatizmus, a szemellenző viselése.
A regény szereplői valóságosak voltak. Párat talán jobban ki lehetett volna bontakoztatni, ne csak felszínesen ismerjük meg őket. Viszont ennek ellenére is mindegyik a szívemhez nőtt, mindegyikről olvasnék akár egy külön regényt is. Gyerekek, felnőttek, bűnösök, ártatlanok.
“Minden felnőtt életében vannak olyan napok, amikor úgy érezzük, itt a vége. Mikor már azt sem tudjuk, miért harcolunk olyan keményen nap mint nap, amikor a valóság és a mindennapok maguk alá temetnek, és azon gondolkodunk, meddig is bírjuk még. A legfantasztikusabb az, hogy több ilyen napot is túlélünk anélkül, hogy összeroppannánk. A legszörnyűbb pedig az, hogy nem tudjuk, pontosan hány ilyen nappal vagyunk képesek megbirkózni.”
Egy viszonylag lassú, szépen lassan építkező dráma, ahol a humor néha ad egy kis kapaszkodót, hogy ne süppedjünk bele teljesen a melankóliába, ne érezzük annyira rosszul magunkat. Maradt bennem némi keserűség a történet kapcsán, de összességében tetszett. Maradandó élményt nyújtott.
A kötet második része Egymás ellen címmel jelent meg. Itt olvashatsz az ajánlóról.
A Mi vagyunk a medvék sorozat pedig elérhető az HBO GO oldalán.
5 gondolatokat “Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék”
A hozzászólások lezárva.