John Williams: Stoner

Az idei év egyik legnagyobb, leghangosabb könyves meglepetése minden bizonnyal a Park Könyvkiadó gondozásában megjelent Stoner. Többnyire attól volt hangos, hogy a megjelenése után 50 évvel lett bestseller. De vajon mi a siker titka? Mivel ad többet most, mint korábban?

William Stoner egy földműves családba született. Tizenkilenc évesen beiratkozik az egyetem agrártudományi karára. Ahhoz, hogy tanulmányait finanszírozza, a rokonoknál dolgozik a földeken.  De a sors úgy hozza, inkább tanár lesz. Az irodalom felé fordul. Megházasodik. És észrevétlen éli az életét.

Két nap alatt elolvastam, és úgy éreztem, mintha hipnotizált volna. Egy hete azon gondolkozom, mit lehet róla írni? Hogyan fogalmazzam meg, mit adott a könyv. Adott egyáltalán valamit?

Igazából nem volt benne semmi manír, sem kimondott nagy életbölcsesség. Ha nagyon szőrős szívű akarnék lenni, simán csak azt mondanám, nem volt benne semmi. De nem tehetem, mert akkor hazudnék. Az egyszerűsége, a sima folytonossága volt az ereje. Az, hogy átéltük, beleéreztünk a sorokba. Némileg rólunk is szól ez a történet. Arról, megmutatja, milyen is az élet. Végigmegyünk a különböző életszakaszokon, átéljük az újdonságot, a monotonitást, a fásultságot. Észre se vesszük, mennyire elszalad az élet. Csak bánkódhatunk, ha kihagyunk valamit. A regény kapcsán elmerengtem az életem eddigi állomásain. Mi lett volna ha alapon visszatekintettem.

„Élete negyvenharmadik évében William Stoner megtanulta, amit mások jóval fiatalabban tanulnak meg: hogy az ember nem azt szereti utoljára, akit először szeretett, s hogy a szerelem nem vég, hanem folyamat, aminek során egy ember megpróbál megismerni egy másikat.”

Meghatott a főhős, Stoner rendületlen állóképessége, csendes, erős méltósága. Ez végig érezhető volt a regény során. Közvetlen, személyes hangvétel. Talán ennek is köszönhető a sikere. A könyv olyan közel engedi magához az olvasót, hogy szinte eggyé képes válni vele.

John Williams: Stoner – Park Könyvkiadó, 2015