A Fényes köztársaság a sejtelmes borítójával hamar felkeltette a figyelmem. Elmélyülni egy zárt, ismeretlen világba, miközben rengeteg kérdés felmerülhet az olvasottak kapcsán. Tipikusan olyan kötet, mely kicsit kizökkenthet a megszokott közegből, a megszokott olvasmányokból.
San Cristóbal esőerdő és folyó határolta jelentéktelen városka, mely nemrég indult virágzásnak. Ám egyszer csak megérkeznek a gyerekek. Harmincketten vannak, és mintha a vadonban születtek volna, ismeretlen nyelvet beszélnek. A dzsungelben rejtőzködnek, és eleinte csak guberálnak, élelmet meg pénzt lopnak, de hamarosan rátámadnak az emberekre is. Már a városi gyerekek is kezdenek elszökdösni, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A hatóságok a teljes összeomlástól tartva hajszát indítanak, mielőtt a város élete visszafordíthatatlanul káoszba torkollik.
Nagyon nehéz meghatározni a pontos műfaját a kötetnek. Dokumentumregény, thriller, dráma, szépirodalom egy-egy eleme mind érezhető volt az olvasás során. Ebben az esetben ez teljesen jól működött, minden a megfelelő helyen és arányban volt. A szerző a történet elején sok mindent elárul, köztük olyan információkat, melyek hozzájárulnak az olvasó figyelmének fenntartásához. Nálam kisebb nagyobb megszakításokkal sikerült is elérnie.
A téma nagyon megosztó. Gyerekek. Szinte csak szeretni lehet őket. Vagy mégsem? Vajon a naivitás, a hozzáállás, esetlegesen az, hogy az emberek elfordították a fejüket, nem álltak igazán a helyzet magaslatán hozzájárult a kialakult helyzethez? Érdekes volt a különböző megközelítések megismerése. Nem ad válaszokat, inkább sejtett és meghagyja nekünk a tanulságok levonását. Mennyire nem ismerjük a minket körülvevő világot, szintén megfogalmazódott bennem.
Egy idő után már kicsit elfáradtam az olvasásban. Vártam, hogy a végére érjek. Ez alapján azt mondom, egy hosszabb novella is elegendő lett volna, ezzel téve feszesebbé az egészet. Viszont ennek ellenére a történet és maga a stílus az kárpótol mindenért. A Fényes köztársaság különleges olvasmány, elgondolkodtató, érdekes. Olyan, ami után sokáig csak hümmögünk, aztán rájövünk, szerencsére ez a világ távol van tőlünk. (remélhetőleg) Kíváncsian várom a szerző, Andrés Barba következő munkáját.
A kötet ide kattintva rendelhető.
