Anne Cathrine Bomann: Agathe

Drága Agathe,
amikor először megláttalak, úgy éreztem, ez szerelem első látásra. Ezt követte a találkozás, amikor végre kezemben tartottalak. Elkezdtelek megismerni. Rövid kapcsolatunk során hullámvölgyeket éltem meg. A kezdeti fellángolás sajnos hamar csillapodott. Nem éreztem a varázst. Valami hiányzott. Anne Cathrine Bomann: Agathe

Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e segíteni bárkin. Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével. 

Ahogy azt a bevezetésben már írtam, egyből beleszerettem ebbe az aprócska, különleges borítójú kötetbe. A fülszöveg elolvasása után azonban elkövettem egy hibát. Valamiért nagy kedvencemhez, Yalomhoz akartam a regényt hasonlítani. Ez a gondolat végig velem volt az olvasás során, aminek az lett a következménye, csalódást éreztem a végére. Azt éreztem, a szerző nem ment bele elég mélyen a témába, nem volt minden eléggé kifejtve. Az már mellékes, hogy számomra a főszereplő terapeuta sem volt szimpatikus. Kicsit sztereotip volt. Szegény szerencsétlen betegek és a terapeuta. Kiderül, hogy utóbbi sem tökéletes és legalább annyira sebezhető, mint mi magunk, vagy éppen a páciensei. 

Tényleg minden ember ennyire nyomorult lelkiállapotban van, vagy csak én találkozom kizárólag boldogtalanokkal? Van-e bárki a világon, aki elégedetten hajtja álomra a fejét, és tudja, miért kell felelnie másnap? 

Ebben a történetben mindenki mást találhat. Vajon változhat -e az életünk bizonyos kor után? Egyáltalán szükséges? Hogyan kezeljük azt, ha az elmúlás szele kísért minket? Magányosan, vagy emberekkel körülvéve? A csalódás ellenére nem rossz kötet az Agathe. Emlékeztet minket arra, mindannyian eshetünk letargiába, érezhetjük azt, megállt minden körülöttünk. Az élet szépségek és nehézségek sorozata.  

Az első olvasással így jártam. Talán később újraolvasva már más értelmet fog nyerni minden.

A kötet ide kattintva rendelhető.

Jelenkor, 2019