Azok a könyvek, melyek irodalommal, könyvekkel is foglalkoznak, az esetek többségében nagyon elcsépeltek és csupán arra helyezik a hangsúlyt, mennyire jó olvasni, mennyi mindent ad egy kötet. Amivel alapesetben nem is lenne próbléma, ha az ember mondjuk kezdő olvasó és újdonságként hat számára. Viszont ha többet olvasunk az átlagnál, akkor a magasztalás sokkal inkább klisé szagunka fog érződni. Szerencsére a következő kötet még a klisék közelébe se járt.
Az emberek legtitkosabb emlékezete
2018-ban egy fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye felfedez Párizsban egy legendás könyvet, az 1938-ban kiadott Az embertelenség labirintusát. A szerzőt úgy emlegették annak idején: a „néger Rimbaud”, de a műve által keltett botrány miatt eltűnt. Diégane nyomozni kezd a titokzatos T.C. Elimane után, és tragédiákkal szembesül. Közben Párizsban fiatal afrikai írók egy csoportjával jár össze; figyelik egymást, beszélgetnek, vitatkoznak, isznak, sokat szeretkeznek, és töprengenek a száműzetésbeli alkotás szükségességén. Az emberek legtitkosabb emlékezete villódzóan ötletes, lebilincselő olvasmány, melyben ott a választás állandó kényszere: írni vagy élni? Szerelmi vallomás az irodalomhoz és az irodalom időtlen hatalmához.
Megvallom őszintén, a fülszöveg annyira nem fogott meg. Felkeltette ugyan a kiváncsiságom, de valamiért úgy voltam vele, ráérek foglalkozni a regénnyel. Aztán egyre több alkalommal futottam bele a kötetbe, valamint a szerzővel is több beszélgetést volt szerencsém megnézni. Szimpatikus, megnyerő személye végül mégis arra ösztönzött, olvassam el a kötetét.
[…] a legerősebb kapocs kétségkívül az a szent meggyőződésünk volt, hogy az élet létoka az irodalom. Egy percig se hittük, hogy az irodalom mentené meg a világot, de azt annál inkább, hogy az irodalomnak köszönhetjük, hogy nem futunk ki a világból.
Talán ez az idézet mindent elmond amit gondolok. Amikor ilyen könyveket olvasok, akkor érzem azt, hogy megnyugszom, és lehet körülöttem minden pocsék, a könyvek adnak egyfajta mentsvárat a feldolgozáshoz, túléléshez, motivációhoz.
Az emberek legtitkosabb emlékezete páratlan alkotás. Számos rétege és összetettsége ellenére is könnyen olvasható, érdekes világot tár az olvasó elé. Olvashatunk az irodalomról, a könyvekről és azok szerzőiről. Nyomozhatunk egy titkozatos író után. Átélhetjük a kirekesztés, rasszizmus egy-egy aspektusát. A fiatal szerző kiváló atmoszféra teremtésben, egyszerre izgalmas és elgondolkodtató. Sőt, ha arról van szó, akkor hosszan is tud mesélni kevésbé lényeges témákról. Azonban ezt sem tudom neki felróni hibának.
Ez a kötet szerintem igazi kuriózum minden olyan olvasónak, aki él-hal a könyvekért. Ide kattintva rendelhető.
Egy gondolat a “Az emberek legtitkosabb emlékezete ”
A hozzászólások lezárva.