Bántalmazó kapcsolatokról szóló könyvekből rengeteg megtalálható a hazai könyvpiacon. Külföldi és magyar szerzők sokasága nyúl a témához, hiszen nagyon sok nőt, férfit érinthet. Egyúttal fel is merül bennem a kérdés, van még újdonság a témában? Mi olyat lehet még megírni, amit korábban nem írt volna meg más?
Mielőtt rátérnék a bejegyzés címében szereplő kötetre, szeretnék kicsit beszélni arról, miért is van szükség ilyen és hasonló kötetekre?
Ezek a könyvek, attól függően mennyire vannak kidolgozva, sok esetben segítenek felismerni azt, ha hasonló bántalmazó kapcsolat szereplői vagyunk. A felismerést követően pedig el lehet kezdeni lépéseket tenni a változás felé. Megmutathatják miként léphetünk ki a kapcsolatból, hogyan dolgozzuk fel a minket ért traumákat. Jobb esetben az ilyen regények elkészítésében szakamberek is közreműködnek, ha épp nem a szerzőjük pszichológus vagy egyéb szakember. A szaktudásuk és tapasztalatuk megint csak egy hasznos része a történetnek, a gyógyulásnak. Segítheti az önismeretet, önfejlesztést erősítenek. Végül pedig remény adnak, nincs minden elveszve.
Bálint Erika könyvére, az És ott lesz majd a szeretetre több okból voltam kíváncsi. Tud –e még újat mutatni, megfelel –e a téma elvárásainak, illetve szimplán érdekelt a stílusa.
A történet, a fülszöveg lényegében felvázolja az egész cselekményt, nem sokat bíz az olvasó fantáziájára. Andor ügyvédből lett politikus; a hatalom és a karrier világában él, ugyanakkor egy megálmodott tökéletességet kerget. Átgázol mindenen és mindenkin, de hiába, nem találja meg, amit keres. Az emésztő hiányt futó kalandokkal próbálja enyhíteni, miközben felesége, Zita lassan elveszíti önmagát, rabszolga lesz egy kiüresedett kapcsolatban. Meddig lehet ezt folytatni? Meddig adhat felmentést a férjnek a szeretet nélküli gyerekkor? Mikor robban az érzelmi bomba? Képes lesz-e Zita hosszú évek után, porig rombolt önképpel új életet kezdeni?
Bálint Erika érzékenyen és finomsággal nyúlt véleményem szerint a témához. Aminek az lett a hátránya, nem éreztem annyira hitelesnek. Már az első harmad elolvasása után beleült a fejembe ez a gondolat és onnantól nem tudtam tőle elvonatkoztatni. Hiányoltam a mélységet. A fentebb részletezett pontok közül némelyiknek megfelel a kötet, azonban nem ez lesz az, ami megváltást hozhat a bántalmazó kapcsolatban élő olvasónak. Bizonyos mértékben néha elrugaszkodott, máskor meg klisés. Valahol a kettő között kellett volna találni egy megfelelő irányt. A szerzőnek minden bizonnyal van érzéke az íráshoz, csak egy erősebb szerkesztésre lett volna szükség.
Abszolút van benne potenciál és nem rossz regény, csupán kiforratlan. Biztosan megtalálja az olvasóját. Főleg azon olvasóknak ajánlom, akik még csak most ismerkednek a hasonló történetű regényekkel. Én nem zárkózom el a szerző további műveinek megismerésétől.
