A könyvesboltban a magyar irodalom tematika előtt álldogálva nézegettem a könyveket. Nem kerestem célzottan semmit, ismerkedtem a kínálattal. Aztán a kezembe került Bódi Péter, Hype című kötete, ami elsőre nem fogott meg. A borító olyan semmilyen volt. A fülszöveg viszont felkeltette az érdeklődésemet.
Egy csapat egyetemista Olaszországba utazik. Az ő gondolataikat, érzéseiket követhetjük nyomon a regényben. Szorongás, megfelelés, dominancia, alárendeltség, elhibázott döntések. Egy generáció zűrzavaros, csapongó élete elevenedik meg az olvasó előtt. Egy olyan világ, ahol a korlátok nem olyan erősek, így a szabadságérzet kihasználása erőteljesen jelen van. Legyen szó erőszakról, szexről, drogokról vagy párkapcsolatról. Vajon tényleg ennyire “elcseszett” az adott korosztály, vagy sokkal céltudatosabbak, sokkal erősebb a hangjuk? Esetleg az útkeresés okán kerülnek olyan szituációkba, ami egyeseket megbotránkoztat?
Másfél nap alatt elolvastam, ami a szokatlan és egyedi stílusnak köszönhető. A regényben a szereplők egymásnak küldött, chatszerű üzeneteiből bontakozik ki a cselekmény, a karaktereket ezekből a rövidebb szövegekből ismerhetjük meg. Emiatt nagyon dinamikusan lehet haladni az olvasással. A szabados nyelvezet, rövidítések és helyesírási hibák teszik igazán valóságossá. Bizonyos szinten magamra ismertem. Online csevegések során én szinte ugyanígy használom a nyelvet.
A történet szempontjából kicsit hadilábon állok az értékeléssel. Kettősséget érzek. Egyrészről van bennem egyfajta ellenérzet, nem lehet, hogy egy ekkora csapatban mindenki ennyire szabad legyen. Hogy a kötetben megjelenő drog ennyire természetes. Illetve néhány üzenet már felért egy kisregénnyel, ami megint csak szokatlan. Szerintem az ilyen hosszúságú beszámolókat inkább telefonon bonyolítják a fiatalok. Főleg, ha olyan kényes témáról van szó, mint a drog használat, vagy annak terjesztése.
Néhány órával, cigivel, sörrel és vodkával később mikor hazaértem, Jácint egy borfoltos bokszeralsóban fetrengett a kanapén, kezében jegyzetfüzet és ceruza, mellette a földön egy üveg bor és Angéla aki cigit tekert, Vilmos és Andrea pedig főztek vmit. Onur a szobájába mászkált be és ki, törökül ordibált a telefonjába, inkább szenvedélyesen mint agresszívan. Idővel sikerült felvennie az olasz temperamentumot és a számítógépe előtt is egyre kevesebbszer látom. Selin csak állt mellette és nevetett, Yvette pedig épp a futócipőjét fűzte be. Mint egy család. Nagy és elcseszett család de család
Ugyanakkor minél többet gondolkodtam a történeten és a szereplőkön, rá kellett jönnöm, ez a valóság. Bármennyire is szeretnék hinni az élet szép és egyszerű voltában. Fiatalon én is ilyen voltam, szertelen, meggondolatlan. A baráti társaságom szintén hasonló volt. Feszegettük a határainkat. Túléltük, és talán kijelenthetem rendes felnőttek lettünk mindannyian.
Nem olyan régen olvastam Totth Benedek Holtversenyét. Sokszor eszembe jutott az olvasás közben, mintha annak a kötetnek a kamasz szereplőivel találkoztam volna újra, immáron egyetemistaként.
Bódi Péter szerzői hangja friss és üde színfoltja a hazai irodalomnak. Sokkal több figyelmet érdemelne. Ha szereted az őszinte, nyers és kissé sokkoló történeteket a fiatalokról, akkor ismerkedj meg te is a szerzővel. Én feltettem a kívánságlistámra a korábbi munkáit.
Egy gondolat a “Bódi Péter: Hype”
A hozzászólások lezárva.