Csáth Géza két könyve évek óta áll a polcomon, mégis mindig kihagytam. Nem tudom pontosan miért nem kerültek még sorra. Talán amiatt, amit a stílusáról hallottam, tántorított el. Azt olvastam, nem könnyed olvasmányok. Azonban nemrég újra kiadták az 1994-es kiadását követően a Mesék, amelyek rosszul végződnek című gyűjteményét. Valami vonzott ebben a kötetben, talán a cím misztikus ígérete, vagy csak egyszerűen érdeklődtem a sötétebb témák iránt. Így hát elkezdtem olvasni, és bár valóban sűrű és nyomasztó, depresszív mélység jellemzi Csáth Géza írásait, mégis magával ragadott.
Csáth Géza élete egy tragikus és intenzív pályát ölel fel. Eredeti nevén Brenner József Istvánként született Szabadkán 1887-ben. Kezdetben zenekritikusként és novellistaként mutatkozott be, majd orvosi tanulmányait követően a pszichiátria világába merült. Legjelentősebb munkája az Egy elmebeteg nő naplója, melyben a pszichiátria és pszichoanalízis ötvöződik egy paranoiás nő történetében. Csáth saját morfinizmusa is hatott írásaira, amit igyekezett irodalmi élményekként megjeleníteni. Élete tele volt szenvedéllyel és küzdelemmel. Saját függőségei és mentális állapota megnehezítettek az életét. Felesége meggyilkolása és öngyilkossági kísérlete után végül 1919-ben, szökés közben vesztette életét, miután mérget vett be.
Mesék, amelyek rosszul végződnek nem tényleg nem könnyed olvasmány. Viszont az emberi psziché mélységeit olyan pontosan járja körül, csak pislogtam. Talán mégis jó, hogy vártam, mert most ez a kötet, ez nyitotta fel előttem Csáth Géza sötétebb és rejtélyesebb univerzumát. Az ő élete és tragikus sora is valamelyest visszaköszön a történetekből. Kényszerbetegségek, őrület, szenvedélyek káros hatásai, erkölcsi dilemmák épp úgy, mint a vágyak és félelmek keveredése. Karakterei húsvér valós emberek, akik köztünk, velünk élnek. Ez egy kicsit azért félelmetes.
Hallgatni a legszebb. Mindig sajnálkozom az embereken, akik sokat bizonyítgatták, hogy igazuk van, akik sokat beszélnek – minek! Aki érzi magában, hogy helyesen lát, és jól meg tudja ítélni a történteket, nincs szüksége ilyesmire. Hallgat, és megelégszik azzal, hogy elgondolkodik magában.
A kötet mindenhova jött velem. Amikor volt egy röpke pár percem, elolvastam egy novellát. Majd volt időm elmélkedni rajta. Én egyébként ezt is javaslom. Ne olvassuk el egyből az egészt. Adjunk időt neki, hogy leülepedjen. Olvassunk belőle reggel, este, vagy a kávé mellé. Hagyjuk kéznél a kötetet és ha több hónap alatt fejezzük be, akkor sincs semmi gond.
