Korábban posztoltam már a kedvenc könyveimről röviden, itt az ideje, hogy kicsit jobban kifejtsem melyik, miért volt maradandó élmény számomra.
Tavaly azt éreztem. Kell valami új élmény, valami új hang, új történet. Olyan, ami nem megszokott, nem találkoztam még vele. Emiatt is fordult elő, sokkal több szépirodalmi regény fordult meg a kezeim között. Mondhatjuk úgy, kísérleteztem. Több, mint kilencven könyvet olvastam. Korábban hat könyvet emeltem ki. Azonban, ha jobban belegondolok négy olyan kötet volt, ami kifejezetten fontos lett számomra.
Clara Dupont-Monod: Egy közülük – Az Egy közülük rövid és intenzív regény, ami megérinti az olvasót. Az írónak tökéletesen sikerült megtalálni a szavakat, hogy elmesélje ezt a történetet, és megmutassa, hogyan alkalmazkodunk ilyen helyzetben. Nagyon féltem az elején attól, mennyire fogja lehúzni a hangulatomat, mivel úgy véltem, a betegség lesz a történet központi eleme. Inkább feltöltött és még nagyobb tisztelet alakult ki bennem azon családok iránt, akik beteg, fogyatékkal élő gyereket nevelnek. Az, hogy több szemszögből láthatjuk ugyanazt, kifejezetten tetszett. Itt írtam róla bővebben.
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót – Több okból kifolyólag is kedvenc lett. Egyrészt a történet, a gyerekszemszög miatt. Teljesen más szembenézni a nehézségekkel, ha azt egy ártatlan gyerek által tapasztaljuk, éljük át. Másrészt ez volt az első közös olvasmánya a Győri Könyvforgatók Könyvklubnak. Amit idén októberben hoztam létre. A személyes találkozó, az, hogy másfélórán keresztül beszélgettünk a könyvről, olyan pluszt adott a történethez, nem fogom feledni.
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik – Egyszerűen beszippantott. Nem tudom megfogalmazni miért. Olvastam, olvastam, teljesen elmerültem benne. Surik életútját követve rádöbbenünk, hogy a nevelésnek és az önmegvalósításnak milyen fontos szerepe van abban, hogy kibontakozzunk és megtaláljuk a saját értelmünket az életben. A könyv rávilágít arra, hogy mindenki a saját személyiségének kovácsa és felelőse, de ugyanakkor segítője is lehet másoknak az útjuk megtalálásában. Itt írtam róla bővebben.
Daniel Pennac: Testnapló – Számomra nem csak a tavalyi év legjobb, legfontosabb könyve, hanem az elmúlt évek legkiemelkedőbb olvasmánya. Nyilván a férfiszemszög miatt is könnyen tudtam vele azonosulni, de minden sora olyan volt, mintha kicsit rólam szólna. Az életről, az idő múlásáról, tervekről és célokról. A belül ott motoszkáló félelemről. Bővebben itt írtam róla.
További két kötet, ami még hatással volt rám:
Szondy Gábor: Mi lesz, HA…?! – Az egyik legjobb pszichológiai kötet a szorongásról, annak kialakulásáról, kezeléséről. Sokat olvastam már a témáról, de egyik kötet se volt ennyire átfogó és gyakorlatias. Itt írtam róla.
Sara Nisha Adams: A könyvlista – Ez a kötet megmutatta, megerősített abban, miért jó olvasni, mit jelentenek a könyvek. Miért és miként kapcsolódhatunk a regények által másokhoz. Itt írtam róla bővebben.
