Nyáron egy teljes hétvégét töltöttem digitális detoxban, egy mindenféle zajtól távoli kis házban. A ház egyik helyiségében volt egy kis könyvespolc, tele könyvekkel. Az egyik kötet, amit a kezembe vettem Ljudmila Ulickajától az Odaadó hívetek, Surik volt. Pár oldalt beleolvastam, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Hazaérve az első dolgom volt beszerezni a könyvet. Annak ellenére is, a szerzőtől olvastam már korábban, de nem adott maradandó élményt.
Surik Korn csinos, udvarias, szolgálatkész fiú, a nők álma. Már tizenhétéves korában egyedülálló édesanyja egyetlen támasza. Az idősebb festőnőhöz, aki kamaszfiúként elcsábítja, hosszú éveken át hűséges marad. Lefekszik a csúnya évfolyamtársnőjével, mert más nem szánná meg szegényt. Egy másik lánnyal névházasságot köt, hogy legyen apja a lány törvénytelen gyerekének. És így tovább. Csak az a kérdés, mihez kezd Surik az életével, az életét behálózó kapcsolatokkal, amikor felbukkan az igazi szerelem…
Nagymama, anya, szerető, diáktárs. Ez a szerencsétlen fiú pedig úgy cselekszik mindig, ahogy a nők elvárják tőle. Vajon kifizetődik számára a tárgyiasítás? Vagy pont azt élvezi, hogy úgymond kiszolgáltatott? Egyáltalán ki lehet törni ebből a közegből? Végig ezen gondolkodtam az olvasás során. Kíváncsisággal vezérelve haladtam oldalról oldalra. Generációs különbségek, örökölt sorsok. Sokkal több a közös bennünk és a szereplőkben, mint azt elsőre gondolnánk.
Az a legszörnyűbb veszély minden, gyermekét egyedül nevelő anyára nézve – Jelizaveta Ivanovna könyörtelenül pontosan fogalmazott –, hogy magát és gyermekét egyetlen organizmussá akarja egyesíteni.
A szerző nagyon mélyrehatóan foglalkozik az emberi érzelmekkel, emberi kapcsolatokkal. A karakterek belső világának bemutatása olyan erőteljes, az olvasó könnyen tud velük azonosulni. Mivel ezen van a legnagyobb hangsúly a könyvben, nem egy fordulatos, dinamikus történet. Sokkal inkább az emberi oldala van kiemelve. Egyszerre szomorkás és felemelő. A könyv olyan értékeket hoz felszínre, mint az empátia, az emberiesség és az önismeret, tovább arra ösztönöz, hogy mélyebben tekintsünk másokra és saját magunkra is.
Surik életútját követve rádöbbenünk, hogy a nevelésnek és az önmegvalósításnak milyen fontos szerepe van abban, hogy kibontakozzunk és megtaláljuk a saját értelmünket az életben. A könyv rávilágít arra, hogy mindenki a saját személyiségének kovácsa és felelőse, de ugyanakkor segítője is lehet másoknak az útjuk megtalálásában.
– […] Minden ember a nevelés gyümölcse, de a legfőbb nevelője mindenkinek – önmaga! A pedagógus csupán megnyitja a személyiség szükséges szelepeit, a szükségteleneket pedig lezárja.
Az Odaadó hívetek, Surik egy olyan könyv, ami önismeretre, mély elmélkedésre késztet bennünket az emberi kapcsolatok és érzelmek világába. Köszönöm Ulickajának, hogy ezt a gazdag, érzelmekkel teli történetet megosztotta velem. Ezek után biztosan fogok még tőle olvasni. Surik pedig közel került a kedvenceimhez.
Egy gondolat a “Surik világa a nők árnyékában – Ljudmila Ulickaja regénye”
A hozzászólások lezárva.