Minden év októberében a legizgalmasabb könyves esemény, az irodalmi Nobel-díj nyertesének kihirdetése. Már szeptember végén nézegetem, kit tartanak esélyesnek, végig böngészem az olvasmányaimat és a könyvespolcomat, kit ismerek, vagy kit nem. Ebben a bejegyzésben szót ejtek azokról a szerzőkről, akiket már olvastam, és azokról, akiket régóta esélyesnek tartanak. Hozzáteszem, a listák nem feltétlen mérvadóak, ahány oldal foglalkozik a témával, annyi verzió létezik, kit tartanak igazán esélyesnek.
Az esélyesek között vannak olyan nevek, akik évek óta szerepelnek a Nobel-díjra való tippeket elemző listákon. Ezek az írók munkásságukkal és hatásukkal hosszú ideje fontos szereplői az irodalmi világnak. Ilyenkor elgondolkozom egyébként azon, a popularitás előny, vagy hátrány lehet?
Az egyik állandó szereplő a Nobel-díj esélyeseinek listáján Murakami Haruki. A japán író, aki világszerte rendkívül népszerű, sok jelentős irodalmi elismerést kapott eddigi pályafutása során. Műveiben egyedi stílusával és mély gondolatokkal kelti életre karaktereit és témáit. Nagyjából egy évtizede esélyes a díjra. Hét kötetem van a polcon tőle, de még felét se olvastam. Nehezen tudom eldönteni, hogy tulajdonképpen tetszik-e, vagy sem.
Régóta olyan írók nevét is gyakran emlegetik az esélyesek között, mint Margaret Atwood, Ngũgĩ wa Thiong’o, Anne Carson, Ljudmila Ulickaja vagy Salman Rushdie. Utóbbi kapcsán számomra felmerült, hogy a legutóbbi, ellene elkövetett támadás vajon befolyásolja -e a döntéshozókat. Hiszen esetében elég nagy hírértékkel bírna a díj, célozva arra, az irodalom mindig is szabad lesz.
Atwoodtól már szinte mindent olvastam, megértem miért tartják esélyesnek. Ahogy Ulickaja esetén is. Igaz, egyelőre még csak két könyvet olvastam tőle, de a legutóbbi Odaadó hívetek, Surik nagyon tetszett.
Magyar vonatkozásban két írónknak is drukkolhatunk. Az egyik, Nádas Péter. Tőle több könyvet is olvastam már. Írtam róla a blogon, mennyire féltem a műveitől, egészen addig, amíg nem olvastam tőle. Páratlan alkotó, aki igazán megérdemelné a díjat és hogy még többen figyeljenek fel rá itthon. Tényleg érdemes adni neki egy esélyt. A másik Krasznahorkai László. 2018-ban olvastam az első és egyetlen művét. Itt írtam is róla. Azóta sokszor kezembe került valamelyik regénye, azonban engem személy szerint a stílusa eltántorít. A végeláthatatlan hosszúságú mondatok, gondolatok nem képesek beszippantani.
Persze simán előfordulhat olyan díjazott lesz idén, aki a haza olvasók számára teljesen ismeretlen. Tapasztalatom szerint nem minden esetben lesz ismertebb az adott író itthon. Annie Ernaux, a tavalyi nyertest hamar elkapkodták a polcokról. 2021 nyertese, Abdulrazak Gurnah viszonylag későn, kb.egy évvel a díj megnyerése után jelent meg magyarul. 2020 Louise Glück éve volt. Magyarul nem elérhető. Baráti körömben végzett rövid felmérés alapján a hazai olvasók még mindig tarthatnak a Nobel-díjas íróktól. Száraz, nehéz, elvont címkékkel illetik őket.
Az irodalmi Nobel-díjat sosem lehet teljesen kitalálni, és gyakran érhet bennünket meglepetés, amikor kihirdetik a nyertes nevét. Lehet, hogy idén egy kevésbé ismert író emelheti el a díjat, és ezáltal az irodalom iránt érdeklődők számára újabb kapuk nyílnak meg.
