Első könyvem Krasznahorkai Lászlótól

Krasznahorkai László könyvei kapcsán általában két dolgot hallottam. Az egyik az, hogy zseniális, elképesztően tehetséges, nagyon egyedi. A másik fele pedig azt mondta, nagyon nehéz összpontosítani, oda kell figyelni minden szavára. Én már nagyon hosszú ideje tervezem, hogy valamit olvasok tőle, mert hajt a kíváncsiság. Pár éve Nobel-díj esélyesként említik, ezért főleg ott motoszkál bennem a gondolat, vajon milyen lehet. Első könyvem Krasznahorkai Lászlótól.

Mindegyik könyvét átlapozgattam, nézegettem, de nem tudtam eldönteni melyik legyen a kiválasztott. Ideálisnak mindenki mást javasolt, az értékelések kb. ugyanazt mutatták. Az egyik könyv esetén feltűnt a szerzőre jellemző stílus, miszerint egy mondat másfél oldal után ér véget. Számomra furának hatott és tényleg nehéz volt felvenni a fonalát, kicsit megerőltető lett számomra a nagyon hosszúba nyúló gondolatmenet. Féltem belekezdeni egy komplett regénybe, mi van akkor, ha nem tudom majd végigolvasni? Hogy ezt elkerüljem, a választásom a legutoljára megjelent, Manhattan-tervre esett.

Krasznahorkai László még soha nem engedte közel saját személyéhez az olvasót. New Yorkban azonban útja Herman Melville útját keresztezte, s benne olyan alkotóra talált, akinek sorsát csak akkor érthette meg, ha a sajátjáról is nyilatkozik. Felkereste a Moby Dick írójának lakóhelyeit, elkezdte követni mindennapi útvonalait, elmerült életrajzában, hogy végül szembesüljön a drámai ténnyel, Melville mérhetetlen magányával és őrületével. Műve térkép, terek és képek dialógusa, ahol a vallomás radikálisan nyílt szövegét képek ellensúlyozzák, Ornan Rotem intenzív fényképei, amelyek az író New York-i életét és nyomozásának különböző állomásait rögzítik.

Tudom, azt mondják ez a könyv nem az igazi Krasznahorkai stílust képviseli, de én akkor is megszerettem a szerzőt. A beszámolója, a leírásai pezsegtek és minden sora figyelmet követelt tőlem. Ott akartam lenni New Yorkban. A szövegeivel és a fotókkal együtt, ha képletesen is, de ott voltam. Különleges útikönyv, roppant személyes hangvétel, nyomozás. Nehéz pontosan meghatározni a műfaját.

Érdekessé vált Herman Melville életútja, munkássága is. Miután befejeztem a Manhattan-tervet az ő világába is elmerültem. Vajon ki volt ő, miért jutott olyan sorsra, milyen élete volt.

„Bárhová megyünk is, valamit ott hagyunk magunkból, legyen az bármilyen apró vagy alig érzékelhető. Lehet egy emlékmű vagy egy tábla a falon; lehet valami, amit eldobtunk, vagy az űr, ami ott maradt, ha elvettünk valamit; lehet a benyomás, amit a hely tett ránk, és amit azután rendezett szavakra fordítottunk le, de lehet a puszta tény is, hogy ott jártunk, és hogy valaki – akár egyetlen ember, akár millió – emlékszik erre. És ha valahol ott hagyunk valamit, mindig akad, aki felszedi, birtokba veszi más helyét, hogy ki tágítsa saját világát, amelyet valamikor talán megint csak birtokba vesz valaki.

Összességében elégedett vagyok, örülök, hogy ezt a könyvet választottam ki. Kedvem lett valamelyik nagyobb művével is megpróbálkozni. Csak ki kell választanom melyiket. Szóval, ha valaki Krasznahorkai könyvet szeretne olvasni, bátran kezdheti ezzel. Ajánlom továbbá irodalom rajongóknak, akik szeretnek túl látni egy kicsit a történeten, érdekli az könyv mögötti író élete, a rejtélyek. A Guardian cikkében jó pár kép elérhető a kötetből. Érdemes megnézni őket. Itt.

Magvető, 2018