Vannak könyvek, amiket évek óta el szeretnék olvasni, de valamiért mindig elhalasztom őket. Ilyen sorsra jutott Ray Bradbury Fahrenheit 451 című kötete is. Mostanáig.
A könyv itthon először az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1966-ban, majd 1982-ben, a Marsbéli krónikák címmel, több Bradbury novellával együtt. Ezt követően a Göncöl Kiadó jóvoltából vált elérhetővé. Általában mindig több novellával együtt jelent meg. A regényt 2013-ban jelentette meg az Agave Kiadó, Bradbury néhány magyarul még nem olvasható novellájával együtt. Ennél a kiadónál már három különböző borítóval is megjelent.
Guy Montag tűzőrként dolgozik. Az a munkája, hogy elégesse a könyveket a házakkal együtt, ahol eldugták azokat. Montag soha nem kérdőjelezi meg a pusztítást, amit a munkájával végez, az estéi pedig unalmasan telnek a feleségével, Mildreddel, aki az egész napját a televízió bűvöletében tölti. Aztán egy nap Montag találkozik a különc szomszéd lánnyal, Clarisse-szal, aki egy olyan múltról mesél neki, amelyben az emberek még nem féltek, és bemutat neki egy olyan jelent, amelyben az emberek a könyvekben rejlő ötleteket felhasználva gondolkodnak. És akkor Guy Montag hirtelen megkérdőjelez mindent, amit addig igaznak hitt.
Az alaptörténet zseniálisan jó és rettenetesen ijesztő. Az 1953-ban megjelent könyvvel párhuzamot tudok vonni napjainkkal. Média befolyásolás, tömegpszichózis, a gondolkodó ember háttérbe szorítása, esetleges ellehetetlenítése, cenzúra. Írók és könyvek vannak megbélyegezve. Izgalmas volt a felfestett jövőkép. Mivel olvasó vagyok, így nyilván az érdeklődésem, a kíváncsiságom a történet felé sokkal magasabb, mintha laikus egyszeri olvasó lennék.
A szerző stílusa kapcsán annyit mondhatok, kicsit talán túl részletez egy két dolgot, ami időnként zavaró lehet, mert elveszthetünk a cselekményben. Én legalábbis igy jártam. Haladtam volna, de nem ment gyorsan, mert túlságosan összpontosítani kellett. Ez persze nem feltétlen baj, sőt kifejezetten az olvasás előnyére válhat. Ugyanakkor, ha beleéljük magunkat a történetbe és izgatottan várjuk mi lesz a vége, akkor már más az egész fekvése.
„Tudja-e, miért olyan fontosak a könyvek, mint például ez itt? Mert színvonaluk van. S mit jelent ez a szó: színvonal? Nekem ez a könyv váza, a lelke. Ennek a könyvnek is pórusai vannak, arca van; ha nagyító alá tesszük, végtelenül gazdag életet fedezünk fel benne. Minél több pórusa van, minél több életszerűen megragadott részlet kerül egy arasznyi papírra, annál inkább irodalom. Legalábbis nekem ez a véleményem. Valósághű megfigyeléseket közölni, mindig új megfigyeléseket. A jó írók meg tudják ragadni az életet. A közepesek elsiklanak a felszínén, a rosszak pedig megerőszakolják, és ott hagyják a legyeknek.”
A Fahrenheit 451 az a fajta könyv, ami mindig is népszerű, olvasott lesz. A különböző generációk mást és mást fognak látni benne, másként élik meg. Hiszen számos szimbolikus jelentés, kérdőjeles feltételezés van a történetben. De minden olvasóban közös lesz az, hogy maradandó élményt nyújt. Ha szereted a könyveket és fontosnak tartod az olvasást, akkor ez a könyv egészen biztos tetszeni fog neked.
„Nem mindenki születik szabadnak és egyenlőnek, ahogy azt az Alkotmány mondja, de mindenkit egyformává idomítanak. Ha mindenki hasonmása a másiknak, akkor mindenki boldog, megelégedett, akkor nincs többé kiváló, akitől félni kell, vagy akihez a másikat mérni lehet.”
