Ismerkedésem Nádas Péter könyveivel

Nagyon régóta terveztem, hogy valamit olvasok Nádas Pétertől. Eléggé bizonytalan voltam, melyik könyvére essen a választásom, melyik lehet az ideális. Mivel nem nagyon tudtam dönteni, ezért egyfolytában halasztottam a projektet. Azonban a Libri irodalmi díjak kapcsán megint előtört belőlem az érzés, most már tényleg meg kellene ismernem a munkásságát. Ismerkedésem Nádas Péter könyveivel.  

A választásomban sokat segített egy kedves barátom, Anett. Teljes mértékben megbízom az ízlésében, szakértelmében, így az ő tanácsára került elsőként kezembe A biblia című kisregény.  

Az 1967-es kisregény főszereplője egy kisfiú, aki egy morált vesztett közegben, annak részeseként döbben rá, hogy milyen átláthatatlanul szövevényes, hamis közegben él, hogy milyen könnyen mocskolják be itt, ami tiszta, jó és egyszerű; s irtózatos erőfeszítéssel próbálja szétvágni maga körül a hazugság szálait.

Számomra tökéletes volt a könyv. Nagyon érzékenyen, röviden és tömören összefoglalta az adott korszakot, az emberi viselkedést, érzéseket. Imádtam a karaktereket. Egy kis könyv, de sokkal többet adhat, mint azt gondolnánk. Én egy szuszra elolvastam, nem tudtam és nem is akartam letenni.  

„– Mama! – szólt utána anyám. – Üljön le csak egy kicsit, akarok valamit mondani magának. – Nagyanyám szélsebesen visszalépett, és lerakta a tányérokat az asztalra.
– Gézával beszéltük, hogy felveszünk valakit. Magának már sok ez a lakás.
– Á, nem kell. Megcsinálom én – mentegetőzött nagyanyám, és ebben a mentegetőzésben benne volt az öröm, hogy gondolnak rá, a féltékenység, hogy valaki jön a lakásba, a félelem, hogy nem lesz miről panaszkodni, a büszkeség, hogy ő azért még mindent meg tud csinálni, és a nagyvonalúság, hogy nem kell a pénzt szórni, hiszen itt van ő is.”  

Miután a Biblia ilyen pozitív élményt nyújtott, eldöntöttem, megpróbálkozom az utoljára megjelent könyvével, a Világló részletekkel.

Saját emlékiratában, amelyet az Olvasó a kezében tart, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a ,,világló részletekből” – kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat, majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A másoktól hallott történeteket elemeikre bontja, hogy kiszűrje belőlük a tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a megtisztított életanyag és a a leleplezett torzítások nyomán alkotja újra, hogy mi történt, hol és mikor. Innen pedig koncentrikus körökben halad tovább az okok, körülmények, motívumok, előzmények és következmények felé, míg végül kirajzolódik a történtek jelentése és jelentősége a saját személyes életében és az attól elválaszthatatlan, közös emberi világban. 

Megvallom, a fülszöveg miatt nagyon tartottam tőle, félve kezdtem el. Szerencsére az aggodalom hamar elmúlt. Olykor beszippantott, néha kellett pár nap pihenő. Jó érzés volt olvasni, elmerülni a sorokban. Ugyanakkor többször eszembe jutott, talán nem az én korosztályomnak való, nem vagyok elég érett, elég felnőtt. Nem tudom beleélni magam a sorokba, nem tudom átérezni. Talán a saját emlékeim előtérbe kerülése is megzavart. Egy kis kihagyás követően azonban mindennek semmi nyoma nem volt. Nem volt rossz érzés ez az ingadozás. Mostanában nem olvastam ennyire erős, jelentőségteljes művet. Hozzá kellett szoknom. Egészen biztos vagyok benne, később újra olvasom. Egyszer. Majd tíz év múlva.

“Önmagáról egyáltalán nem beszélt. Évtizedeken át nem beszélt önmagáról, mint akinek nincsenek önmagára vonatkozó élményei, s így személyes közleményei sem lehetnek. Ezt a tulajdonságát sajnos örököltem, a teljes nyíltsággal igyekeztem úrrá lenni rajta. Bár a nyíltságom inkább a fantázia és a fikció szintjén működik. Olyan dolgokban, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy ne csak én legyek az én a saját mondatomban. Élete végén vált drámaivá a közös alkati adottságunk, ami az ő esetében részben professzionális, részben mozgalmi torzulás is lehetett. Akkor már semmi másról nem beszélt, kizárólag önmagáról.” 

Kezdetben nagyon féltem Nádas Péter műveitől. Azt gondoltam, akit évek óta Nobel esélyesként említenek, az eléggé komoly mondanivalóval rendelkezhet. Valamilyen szinten ez így is van. A Bibliával gyorsan végeztem, a Világló részletekkel hosszú utat jártunk be. Egy percig se bánom. Emlékeztetett a családra, annak összetartására, az emlékek fontosságára. Megerősített abban, a könyvek segítenek, támogatnak és utat mutatnak. Megerősített abban, olvasni kell. Büszke vagyok arra, hogy ilyen írónk van, remélem egyszer, mint Nobel-díjas szerző tekinthetünk majd rá. Aki hezitál vele kapcsolatban, kövesse a példámat, kezdje a kisregénnyel, majd utána vágjon bele valamelyik nagyobb művébe.

Próbának még ajánlom a Minotaurus című novellagyűjteményét. Szinten fantasztikus élmény tud nyújtani.

Nádas Péter Világló részletek a Jelenkor, A biblia a Helikon Zsebkönyvek sorozatban jelent meg, a Helikon Kiadó jóvoltából.