Egy közülünk. Egy vékony kis kötet, egyszerű, letisztult borítóval. A fülszöveg felkészített, erős történettel fogok szembenézni. Viszont a kisregény minden várakozásomat felülmúlta. Clara Dupont-Monod könyve az idei év első számú kedvence lett számomra.
A Cévennek hegyeinek védelmező karéjában születik egy gyerek. Egy fekete szemű, hosszú szempillájú, kerek arcú kisfiú, aki nem lát, és aki egy idegrendszeri rendellenesség miatt voltaképp örökre csecsemő marad. Egy ,,szabálytalan” gyerek, aki láthatatlan határt húz a családja és a többi ember közé. Ez az ő története. Az övé és a testvéreié. A legidősebbé, aki szinte eggyé válik vele, óvón ragaszkodik hozzá, átadja magát neki, és elveszik benne. A középsőé, akiben izzik a harag, és aki teljesen elutasítja a gyereket, ám amikor szükség van rá, mindent megtesz, hogy megmentse az összeomlás szélén lévő családját. És a legfiatalabbé, aki a család szellemeinek árnyékában él, mégis az újjászületést és a megbékélést hordozza.
Az egész család boldog, amikor megszületik az gyermek. A boldogság azonban nem tart sokáig, mert rá kell jönniük, a gyermek nem mutat semmilyen reakciót, sosem lesz olyan, mint az idősebb testvérei. Az egész életük megváltozik. Egy fogyatékos gyermekkel semmi sem marad ugyanaz. Az idősebb testvér imádja a kicsit, minden szabadidejét rááldozza, hogy gondoskodjon róla. A középső lány viszont visszahúzódik, láthatatlanná válik, csak a természetben és a nagymamával talál vigaszt. Miközben lázad minden és mindenki ellen. A harmadik gyermek pedig egy másik perspektívából látja az egészet.
A legnagyobb meglepetés számomra a narrátor személye volt. Az udvaron található kövek mesélik el a család történetét. Mindent látnak, mégis ítélkezés nélkül mesélik el mit él át a család. Együttérző monológjuk és pártatlanságuk olyan erővel bír, ami különlegessé teszi az olvasást.
Nagyon tetszett, hogy mennyire különböző a testvérek reakciója, hogyan válaszolnak a helyzetre. Az érzelmi skála minden szegmense megmutatkozik. Legyen szó szeretetről, gyűlöletről, haragról vagy szomorúságról.
Az Egy közülünk rövid és intenzív regény, ami megérinti az olvasót. Az írónak tökéletesen sikerült megtalálni a szavakat, hogy elmesélje ezt a történetet, és megmutassa, hogyan alkalmazkodunk ilyen helyzetben. Nagyon féltem az elején attól, mennyire fogja lehúzni a hangulatomat, mivel úgy véltem, a betegség lesz a történet központi eleme. Inkább feltöltött és még nagyobb tisztelet alakult ki bennem azon családok iránt, akik beteg, fogyatékkal élő gyereket nevelnek.
Számomra a kötet egyszerre volt fájdalmas és gyönyörű. Emlékezetes olvasmány, ami egyértelmű helyet kapott az idei kedvenc listámon. Pár hete olvastam el, mind a mai napig hatással van rám.
Egy gondolat a “Egy közülünk – egy élet, több szemszög”
A hozzászólások lezárva.