A Düledék palota, ha jól emlékszem, nagyon régen már megjelent egyszer. Akkor különösebben nem mozgatta meg a fantáziámat, nem keltette fel az érdeklődésemet. A nemrég megjelent új kiadás a Helikon Kiadónál, lenyűgöző borítójával olvasásra csábított.
Ha visszagondolok az eddigi olvasmányaimra, nagyon kevés horror, rémtörténet fordult meg a kezeim között. Inkább filmpártinak mondhatom magam ebben az esetben. Valljuk be, egy film esetén sokkal látványosabb tud lenni a rémület, a borzongás ábrázolása. Elég csupán a zenére gondolni, hiszen egy aláfestő zene már mindent meg tud alapozni. Ugyanakkor az új kötet megjelenése során elgondolkodtam azon, ideje megismernem a rémtörténetek íróit. A Düledék palota a klasszikus rémtörténetek angol és amerikai szerzőinek válogatását tartalmazza. 32 különleges írás mindegyike sajátos módon korbácsolja fel az olvasó kedélyeit. Nagyon sokfélék a történetek, ezért tulajdonképpen minden fejezet képes az újdonság erejével hatni. Nagyon jó érzés volt szembesülni azzal, hogy voltak olyan tehetséges írók, akik pár sorral, pár mondattal képesek felébreszteni a bennem rejlő félelmet. Még annak ellenére is, hogy nem mindegyik írás tetszett annyira, és az ingerküszöböm is jócskán kitolódott már.
Az utóbbi lehet a legnagyobb hátránya kötetnek. Napjainkban a horror, thriller művek, legyen szó filmről vagy éppen regényről, már jócskán felemelték az emberek ingerküszöbét. A kötetben szereplő írások születésük idejében sokkal erősebbek és hatásosabbak lehettek, mint most. Viszont pont azért jó elolvasni, mert általa egyfajta időutazásban is részt veszünk.
Én azért szerettem leginkább, mert a kötet által számos nagynevű szerzőt sikerült kicsit jobban megismernem. Legalább annyira, hogy tudjam, ki az, akitől még szeretnék olvasni. Pár szerző, akit érdemes megismerni: Edgar Allan Poe, Bram Stoker, Lovecraft, Herman Melville, Jack London.
A Düledék palota remek belépő és a kötelező darab a rémtörténetek világába. Ide kattintva tudsz te is csatlakozni, megrendelni a könyvet.
