A 2020-as év lezárása után pár nappal próbálom kiválasztani azokat a könyveket, melyek felkerülhetnek a „kedvenceim” listámra. Megvallom, nem vagyok könnyű helyzetben. Nem érzem azt, hogy olvastam volna valami igazán kiemelkedőt, valami olyat, ami katarzist okozva társul az olyan kedvencek mellé, mint az Éhség, Stoner, Szél árnyéka vagy a Beszélnünk kell Kevinről. Tavaly inkább emlékezetes meglepetések voltak, ezekből válogattam. Emlékezetes olvasmányok 2020-ból.
Legnagyobb segítséget nyújtó kötet
A tavaszi karantén időszak alatt nehezen viseltem a kialakult járványhelyzetet és a megváltozott körülményeket. Figyelmem elterelésének érdekében természetesen a könyvekhez fordultam segítségként. Egy kötetet találtam, ami a legjobb döntés volt számomra. A már rengeteg alkalommal ajánlott Feldmár kötet, a Lélek rugalmassága. Feltöltött, felrázott és megnyugtatott. Nagyon jókor talált meg. Idén is el fogom egyszer olvasni.
Legegyedibb megjelenés
Tavasszal Simon Stålenhag Elektronikus állam című műve került egy véletlen folyamán a kezembe. Féltem tőle, mert a sci-fi műfaja mindig idegen számomra. Ennek ellenére kellemes meglepetés ért. Elképesztően gyönyörű illusztrációk és rövid, lényegre törő történet. Körülbelül félóra alatt elolvastam. Aztán másnap újra elolvastam.
Legizgalmasabb
Nyáron a könnyedebb könyveket szeretem olvasni, amiknek célja csupán az, kikapcsoljon és szórakoztasson. A legizgalmasabb könyv számomra a júliusban olvasott Hitler lovai volt. Történelem, kaland és tanulás. Élvezettel merültem el a műkincsek, művészetek világába. Itt írtam róla hosszabban is.
Legkülönlegesebb hang
Viszonylag kevés magyar szerzőtől olvastam tavaly. Amit olvastam, az is inkább a szépirodalmi kategóriába sorolható. Az egyik legkülönlegesebb stílus, élmény, mégis egy régóta pályán lévő íróhoz köthető. Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című írása teljesen lenyűgözött. Képi világa, érzelmek megjelenítése nagyon egyedi volt. Lassan haladtam vele, de teljesen rendjén volt ez. Bővebben itt olvashatsz a kötetről.
Az első számú
A végére pedig azt a kötetet hagytam, amit az év utolsó előtti napján sikerült elolvasnom. Leültem, olvastam. Pár oldal után félretettem, de csak ezért, hogy elmerüljek az olvasott gondolatokba. A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló egy gyönyörűen illusztrált rövid történet az élet nagy kérdéseiről. Nekem sokszor a Kis herceg jutott eszembe. Felemelő volt. Jövőre azt hiszem pár ember ajándékba fogja tőlem kapni. Egy kis csoda a hétköznapokra.
