Közös könyv – Arthur Brand: Hitler lovai

A Nincs időm olvasni kihívásának augusztusi témája, egy könyv, amiben a művészeteké a főszerep. Ezúttal is lehetőség van együtt olvasni. Közös könyv – Arthur Brand: Hitler lovai. 

Az Európa Könyvkiadó várható könyveit böngészve akadt meg a figyelmem Arthur Brand könyvén, a Hitler lovain. A borító vonzotta a tekintetemet. Meg is fogadtam, ha megjelenik, megnézem magamnak. Szerencsére nyaralás előtt elérhetővé vált. Kezembe vettem, bele se olvastam, raktam a bőröndömbe. Ritka ez nálam, mert megfontoltabb vagyok, ha kell, többször is belelapozok valamibe, elolvasok pár fejezetet. Itt maradt a megérzés.  

Arthur Brandet, a holland műkincsnyomozót találkára hívja a műkereskedelem világának egyik legveszedelmesebb figurája, hogy a segítségét kérje egy szobor felkutatásához és eredetiségének megállapításához. A válasz egyben a második világháború egyik nagy rejtélyéről is fellebbentené a fátylat: arról, hogy mi is történt valójában Hitler kedvenc szobrával, a „Lépkedő lovak”-kal, amely Berlin bombázásakor tűnt el. 

Brand a szobor nyomába ered: texasi olajmágnásnak álcázva magát lemerül a máig létező náci alvilágba, ahol újfasiszták és volt KGB-ügynökök hozzák a szabályokat, és eurómilliókért cserélnek gazdát a Harmadik Birodalom relikviái. A nyomozás egyre kockázatosabbá válik, amikor Brand csapdát állít, hogy elkapja a bűnözőket, akik a feketepiacon próbálják eladni a két bronzlovat. 

Több irányból közelíteném meg a könyvet. Elsőként ott a náci vonal. Ideológiák, viselkedés. Miként gondoltak a művészeti tárgyakra, hogyan kereskedtek vele. Miként tartanak össze a leszármazottak napjainkban. Gudrun Burwitz személyére való többszöri utalás külön érdekesség volt. A könyvben felvázolt helyzetkép rémisztő volt, hogy élnek még köztünk a náci gondolkodásmódot nagyon erősen maguknak vallók. 

A könyv másik szála, ami tulajdonképpen egyben a fővonala, a műkereskedelem és annak illegális változata. Sok mindent nem tudtam erről a világról. A könyvben szembesültem vele, hogy a drog, fegyverkereskedelem, és a pénzmosás után az illegális műkereskedelem során történnek a legnagyobb pénzmozgások. Elgondolkodtam azon, vajon miért is ennyire népszerű, főleg annak tudatában, hogy sok esetben nem is lehet a megszerzett tárggyal kérkedni, mert teljesen illegális a birtoklása, a tulajdonjog is bizonytalan. Mennyi kincs lehet, ami valahol elásva lapul a föld mélyén, vagy titkos barlangokban. Napjainkban számos kutatás folyik és több felfedezésre váró terület van kilátásban. 

A történelmet azonban nem lehet eltörölni. A múlt leginkább szenvedések láncolata: vörös fonálként húzódik végig rajta szegénység, háború, betegség és igazságtalanság. Ha a régi időkből kitörölnénk mindent, amit elítélünk, aligha maradna valami. Ugyanakkor a történelmi visszatekintés legnagyobb értéke annak lehetőségében rejlik, hogy a világ könnyebben értelmezhetővé váljon. 

Végezetül a könyv stílusát, annak kivitelezést említenem. Elsőre sokan úgy vélhetik, a kötet egy száraz dokumentumregény, tele hasztalan, töltelék információkkal. Plusz Hitler kapcsán hajlamosak vagyunk azt gondolni, egy erőszakkal, kegyetlenséggel teli történetről lesz szó. Azonban az egész inkább hasonlít egy Dan Brown jellegű kalandregényre, krimi elemekkel keverve. A szerző az első oldalaktól fogva képes berántani az olvasót. Egy nap alatt befejeztem. Számomra ez egy ideális könyv volt. Az első oldaltól az utolsóig szerettem, lekötötte a figyelmemet. Egy hátránya volt, kevés volt. Szívesen olvasnék még akár erről a témáról, vagy más hasonló ügyről tőle.