Totth Benedek: Az utolsó utáni háború

Az imént fejeztem be Totth Benedek Az utolsó utáni háború című kötetét. Most itt ülök a gép előtt és azon morfondírozok, mit is írhatnék róla. Kinek ajánlom, milyen élmény volt. Nehéz elfogultság nélkül írni, hiszen Benedeket személyesen is van szerencsém ismerni.  

Az utolsó utáni háború posztapokaliptikus kalandregény egy fiúról, aki egy sebesült amerikai deszantossal vág neki a senki földjének, hogy megkeresse halottnak hitt öccsét. A történet névtelen elbeszélője egy óvóhelyen bujkál a barátaival egy romvárosban, ahol az amerikai kommandósok és az orosz partizánok harcolnak egymással. A civilek élete semmit sem ér. A pusztulás nyomasztóan monoton mindennapjainak azonban vége szakad, amikor a fiú véletlenül összetalálkozik egy sebesült kommandóssal. Ebben a világban nincsenek szövetségesek, csak ellenségek, ám amikor újra záporozni kezdenek a bombák a városra, a fiú rájön, hogy csak akkor van esélyük a túlélésre, ha összefognak. Elhatározza hát, hogy megmenti az idegent, nem sejtve, hogy ezzel egy különleges barátság veszi kezdetét. Vajon sikerül élve kijutniuk a városból? Mi vár rájuk a város határán túl? Mi tartja őket életben, ha már minden elpusztult?  

Totth Benedek első regénye, a Holtverseny elnyerte a legjobb első kötetért járó Margó-díjat. Sokan nem is gondolnátok, de már találkoztatok a munkájával, hiszen fordítóként számos nagysikerű könyv magyar fordítása köthető a nevéhez. Ő fordította például, a teljesség igénye nélkül az Éhezők viadala trilógiát, Aldous Huxley Szép új világ, Cormac McCarthy Az út című regényét. Ezen kívül még David Walliams, Neil Gaiman, Stephen King és Philip K.Dick egy-egy magyar nyelvű kötetét is neki köszönhetjük.  

A történet engem az első oldalaktól fogva beszippantott. Annak ellenére is, hogy eléggé nyomasztó és szürke volt a lefestett légkör. A háború világa rémisztő. Szerencsés vagyok, hogy csak könyvek által ismerem, élem át. Az olvasás során számos alkalommal felmerült bennem a kérdés, vajon mit tennék adott esetben. Menekülnék, feladnám? A főszereplő fiú szemszögéből még ijesztőbb volt minden. Gondolatait, érzéseit maximálisan magaménak tudtam. Egy kisfiú, aki hirtelen felnőtt lesz. Idővel pedig a félelme vakmerőségbe, majd bátorságba csap át. Féltem vele együtt, és azt szerettem volna, ha minden rossz véget érne.  

Ahogy haladtam a vége felé, kicsit elvesztem én is a szereplővel. Az utolsó oldalak után letaglózva ültem, és nem értettem semmit. Most akkor ez mi volt? Ez tetszett? Így kellett befejezni? Lesz folytatás? Egyszerűen nem tudtam napirendre térni. Ezzel a véleményemmel egyébként nem is vagyok egyedül. Nagyon sokan velem együtt nem éreztük teljesen egésznek. Hiányzó láncszemek maradtak a történetben. Ha jobban belegondolok, az egész történetben volt egyfajta sejtelmesség. Nincs kimondva mi ez a háború, miért van, ki honnan jött. Sok háttérinformáció hiányzott. 

A csend úgy fonta be a romokat, mint egy poros pókháló, amiről eszembe jutottak a nagymama lakásában tanyázó kaszáspókok. A nagyi azt mondta, szerencsét hoznak, de amikor elkezdődtek a bombázások, az elsők közt érte találat a házukat. Nem tudom, mi lett volna a pókok nélkül. 

Viszont, ha jobban átgondolom, ez a hiányosság nem is volt feltétlen rossz. Magamra, a fantáziámra voltam hagyatkozva. Én írtam a történetet tovább, én találtam ki hozzá azt, amit hiányoltam. Így a történet igazán két dologra fókuszált. A kegyetlenségre, és az érzelmekre. Míg szörnyülködtünk a háború véres, hullákkal szegélyezett vonalán, ott volt előttünk egy érzelmekkel teli gyerek, aki számos hullámzáson ment keresztül. Első olvasatra talán nem is figyelünk rá igazán, mert a cselekményt, az akciót várjuk leginkább. Azonban, ha az előbbit elengedjük, és a fiú hangjára összpontosítunk, máris új értelmet nyer a történet. Újra el fogom majd olvasni. Biztos vagyok benne minden alkalommal mást vennék észre, más hatást keltene.

A szerző a Holtversennyel magasra tette a mércét, az elvárásokat. Az utolsó utáni háborút önállóan, külön kell kezelni. Felejtsük el a korábbi regényét. Ha valakinek tetszett Cormac McCarthy Az út című regénye, akkor ez a regény is minden bizonnyal tetszeni fog neki. Csak legyünk nyitottak valami újra, valami különlegesre, valami olyanra, amiben sokkal több is lapul, mint az gondolnánk.  

A kötet még ezen az oldalon rendelhető. A Holtversenyről pedig itt olvashattok bővebben.