Vannak regények, amelyek a megjelenésük idején maradandó élményt nyújtanak számomra. Főleg akkor, ha egy addig számomra ismeretlen szerzőtől olvasok. A következő regényt még 2012-ben olvastam. Most, hogy újra kiadták, elöntött a nosztalgia, előjöttek a kellemes emlékek.
„Anyád nem volt egyszerű nő. Ha pszichológusként nézném, azt mondanám, hogy az ilyen kivételes intelligenciájú nőknél a depresszió elég gyakori, szétanalizálják, agyongondolkodják az életüket, túl okosak a boldogsághoz.”
A fenti idézet egy apró kis mozzanat Finy Petra első felnőtt regényéből, a Madárasszonyból. Abból a könyvből, ami egy asszonyról szól, aki a depressziója elől mindig a természetbe menekül. Egy megszállott madarász, aki a természet minden apró pontját, rezdülését ismeri. Sajnos a depresszió olykor elhatalmasodik rajta, és ilyenkor mindig el akarja dobni az életét. A legutolsó alkalommal sikerrel jár. Lánya, Lea, az anyja halála után felkeresi a régi barátot, rokonságot, és mindenkitől igyekszik begyűjteni egy újabb emléket édesanyjáról. De nem csak édesanyját, önmagát is megismeri majd általa.
A könyv két okból is elnyerte a tetszésemet. Elsőként a stílus. A részletes leírások épp annyira részletesek, hogy az ember nem veszik el bennük. Nem lettek eltúlozva, elhúzva. Pedig az ilyen leírásokat sok könyvben kihasználják tartalom kitöltésre. Finy Petra szerencsére nagyon jó mértéket tartott benne. Tetszett a történetek rövidsége is. Hogy olvasás közben mindig az volt, „na még egy kicsit olvasok, és még egyet.” Nem vagyok egy nagy természetismerő, de a könyv hatására bizony utána fogok nézni egy-két madárnak.
A másik dolog amit kiemelnék, az maga a történet. Szomorú, de mégis megvan a maga szépsége. Elgondolkodik az ember a saját családjáról és mérlegel, hogy mennyire szerencsés, vagy mennyire nem. A kötet képes pár problémánkat helyrerakni. Vagy legalábbis rávezetni a megoldásra. Arról nem is beszélve, folyamatosan gondolkoztam azon, vajon ez igaz történet?
Ismeritek biztosan azt a kellemes elmebajra emlékeztető, szívmelengetően euforikus érzést, ami egy szerelem elején eluralkodik az emberen.
Hát mi is ebben lebegtünk, ebben a végtelen lehetőségekkel töltött, ingerekből szőtt Nirvánában, amiben a semmi és a minden ugyanolyan erősen jelen van, bár talán a minden egy fokkal hangsúlyosabban, de csak pont annyira, hogy az ember ne rettenjen meg, hanem kedvet kapjon a létezés összes titkának kifürkészéséhez.
Finy Petrától első könyvem volt, de szerintem nem az utolsó. Remek indításnak tartom a Madárasszonyt a felnőtt könyvek világába. Még pár hasonló kötet szívesen elolvasnék tőle. Ne féljünk a témától. Szerintem el fog varázsolni mindenkit a kötet.
5 gondolatokat “Finy Petra: Madárasszony”
A hozzászólások lezárva.