Mikor ezeket a sorokat gépelem, már tart a budapesti Ünnepi Könyvhét. Hosszú idő után az olvasók találkozhatnak kedvenc szerzőjükkel, meglátogathatják kedvenc könyvkiadójuk strandját. Sajnos idén úgy alakul, hogy nem jutok el személyesen a nagy könyves forgatagba. Ám helyette voltam egy különleges könyvbemutatón. Variációk boldogtalanságra.
A Libertine Könyvkiadó új megjelenése, a televíziós műsorvezető, Forró Bence novelláskötete, a Variációk boldogtalanságra. A szerzőt magát nem igazán ismerem/ismertem, pár alkalommal láttam csupán a televízió képernyőjén. Talán ezért is volt bennem némi kétely, mert mindig szkeptikus vagyok, amikor egy ismert közszereplő könyvet ír. Így hát dupla kíváncsisággal vártam a könyvbemutatót, hogy megismerjem a könyv születésének hátterét, magát a szerzőt.
Dárdai Blanka rövid, felvezető koncertje megadta az alaphangot az estének. Jelen volt a szerző családja, barátai, a kiadó munkatársai, a szerkesztő és borítótervező, valamint számos hozzám hasonló könyvesblogger. Sőt, a borítóhoz készült festmény alkotója, Bér Rudino is tiszteletét tette. Családias hangulatban megismerhettük a kötet születésének körülményeit, egyes történetek hátterét. Bence által képviselt lelkesedés, majd az egyik novella felolvasása végérvényesen meggyőzött, el kell olvasnom. A bemutató nagyon sok érdekességgel szolgált, de egy gondolat igazán megmaradt bennem, ami talán sok mindent elárul, arról, miért jó novelláskötetet olvasni? Bence elmondása szerint, a különálló kis történeteken túl egy novellás kötetben mindig van valami, ami összefűzi ezeket. Az igazi élményt az adja, amikor az olvasó felfedezi a kapcsolódást a novellák között. A Variációk boldogtalanságra esetén a közös kapcsolódási pontok az érzések, sorsok, hangulatok voltak számomra. A hétköznapi életünk valósága.
Forró Bence szeret mesélni: jellemekről, sorsokról, a társadalom különböző rétegeinek figuráiról. Otthonosan mozog a világok között, amelyeket novelláiban Budapest jellegzetes színterei kötnek össze. A kaleidoszkópszerűen rendeződő motívumok pedig saját életünk fordulópontjait idézik fel. Vajon a rugalmasságot vagy az elvhűséget, a felelősséget vagy a szabadságot, a Klauzál teret vagy a Hollywood Boulevard-t választanánk?
