Grecsó Krisztián: Lányos apa

Ez lesz a harmadik Grecsó bejegyzésem az eltelt 15 év alatt. Két sikertelen próbálkozást követően nem gondoltam volna, sikerül közelebb kerülnöm a szerzőhöz. Ám az eltelt idő bebizonyította, az érettség és tapasztalat növekedésének, az életünkben bekövetkező változásoknak hála egy-egy könyv és szerző később közel kerülhet hozzánk. A szerző legújabb, Lányos apa című kötetét olvastam.   

Családi történetek olvashatók ebben a könyvben: a szülőkről, akik nevelnek minket, vagy épp a szülőkről, akikké válhatunk. Hogyan határozzák meg a saját gyerekkorunk történetei a felnőttkori választásainkat? Meg lehet-e szakítani a rossz mintákat, meg lehet-e őrizni a jókat? Hogyan lehet érvényesen elmesélni, mekkora boldogság – minden nehézség ellenére – apává válni? Grecsó Krisztián történetei mindig egy apróságból indulnak – legyen az egy játszótéri séta a kislányával vagy egy kamaszkori emlék –, ám rendre olyan távlatot keresnek, amelynek segítségével nemcsak a szerző, de az olvasó is megértheti saját sorskérdéseit. A nehéz témák elmesélésén is átüt a derű, a boldogság keresése, amely minden ellenkező híresztelés ellenére nagyon bonyolult állapot. 

Bár alapjáraton nem szeretem túlzottan a novellákat, emiatt pedig elég ritkán is olvasom őket, a Lányos apa most teljesen levett a lábamról. Rövid, egyszerű és mégis teljes értékű volt minden, amit a szerző leírt. Sokan nehezen befogadhatónak tartják Grecsó regényeit. Jó magam is tapasztaltam, hangulat kell hozzá, ki kell zárni a külvilágot és át kell adni magunkat az olvasásnak.  

Nézem a lányom, ahogy gondterhelten mutogatja az ujjpercét (ez a csípés jele minálunk), és arra gondolok, bármit is szeretnénk adni neki, magunkat mindenképpen oda fogjuk. És ezt meg kell majd bocsátania egyszer, hogy ilyenek voltunk, anya kényszeres, apa a szorongás hosszútávfutója, hiszen nem csak a rajongásunkat tükrözi vissza, de minden törött érzésünket is. 

Bőven van korkülönbség köztem és a szerző között, más generációhoz tartozunk. Mégis majdnem minden sorában azt éreztem, rólam is szól. Tudtam azonosulni vele, felidézte a gyerekkoromat, a családi barátokat. Sokat gondolkodtam azon, vajon én milyen apa lennék. Hogyan bírkoznék meg a helyzettel, főleg úgy, hogy én is hajlamos vagyok a túlzott aggódásra, szorongásra.  

A Lányos apa novellái közelebb hozhatja az olvasókat Grecsó stílusának megértéséhez. Egyszerre sírhatunk és nevethetünk, aggódunk, hogy aztán hatalmas sóhajok közepette érezzük azt, ezeket átéltük, átéljük. 

Most azt érzem, szükség van novellákra. Rohanó világunkban, ha csak pár percünk is van csupán olvasni, ideális megoldás egy novelláskötet. Általuk elindulhatunk a regények felé, felfedezhetjük a történetek erejét.