Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Egy könyv, ami nagyon tetszett, és egy, ami kevésbé. Ez a legutóbbi mérlegem Musso kapcsán. Az éjszaka és a lányka című könyvéért oda-vissza voltam. Imádtam. Az írók titkos élete annyira nem nyerte el a tetszésem. Majd jött a legújabb kötet, Musso: Egy párizsi apartman.

Megvallom, ha nem NIOK közös könyv, akkor szerintem nem olvastam volna el. Legalábbis nem a közeljövőben. Úgy éreztem, kell egy kis idő, míg a legutóbbi csalódásomat kiheverem. Végül azért erőt vettem magamon, kezembe vettem.

Madeline azért bérelte ki, hogy félrevonuljon, és kipihenje magát. Egy félreértés miatt azonban a fiatal londoni rendőrnő mellé betoppan Gaspard, az emberkerülő író az Egyesült Államokból, aki magányt keres az íráshoz. Nincs más választásuk, mint néhány napig osztozni a lakáson.
A műhelyt még mindig áthatja korábbi tulajdonosa, a híres festő, Sean Lorenz színek és fények iránti szenvedélye. A művész, aki képtelen volt talpra állni, miután a kisfiát meggyilkolták, egy éve halt meg, három festményt hagyva maga után, amelyeknek nyoma veszett. A festő páratlan tehetsége és tragikus sorsa nem hagyja nyugodni Madeline-t és Gaspard-t, akik közösen erednek a remekművek nyomába. Ahhoz azonban, hogy megfejtsék Sean Lorenz valódi titkát, saját démonaikkal kell megküzdeniük egy drámai nyomozás során, amely örökre megváltoztatja az életüket.

Másfél nap kellett körülbelül, hogy kiolvassam. Folyamat kerestem az alkalmat, hogy visszatérhessek a történethez. Sok szempontból nézem a regényt.

Párizs nem különösebben hatott meg. Ez fura, mert tényleg a regények esetén Párizs mindig szép, mindig megnyerő. Olyan képet festenek róla, ami után az olvasó vágyakozik az utazásra. Ezúttal a címmel ellentétben amolyan mellékesnek éreztem a várost.

Szereplők kapcsán, ami elsőként eszembe jutott, hogy a megkeseredett emberek mindig jó alapanyagként szolgálnak a regényekben, hiszen általuk lehet legjobban alkalmazni a karakterek jellemfejlődését. Egyébként, körülbelül a könyv feléig úgymond mellékszereplőknek éreztem Madeline-t és Gaspard-t. Majd szépen lassan lehullt a lepel róluk és elkezdtek kibontakozni. Megismertem az életüket, és közelebb kerültem motivációjukhoz. Viszonylag elég könnyen megkedveltem őket.

Ami számomra kiemelkedő volt ebben a kötetben a művészet, és minden velejáró érzés. A festők lelki világa, az életük, és a festési technikák mind-mind arra ösztönöztek, merüljek el jobban a témában, ismerjek meg festőket. Bogarásszam az életrajzukat. Mivel kicsit ismeretlen világ volt, ez kellett ahhoz, hogy berántson a történet.

Minden összevetve nagyon szerettem az Egy párizsi apartmant. Nagyon jól fel volt építve, az érdeklődésemet állandóan fenntartotta. Izgultam és nyomoztam. Az volt a legjobb, minden remekül összepasszolt. A háttértörténetek, az események, a szereplők. Sok apró kis részlet összeillesztése, váratlan események és már-már túlságosan tökéletes befejezés. Még ezzel sincs semmi baj. Volt pár hihetetlen fordulat és pár megkérdőjelezhető momentum, de ha valamennyire elengedem ezeket, akkor nem is tűnik olyan fontosnak a történet szempontjából. 

A lényeg szerintem továbbra is azon van, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson a történet. Ez pedig maximálisan sikerült esetemben.

Musso jelenleg kapható könyveit ide kattintva tudod megnézni.