Rengeteg megkeresést kapok kezdő íróktól, hogy adjak tanácsot arra vonatkozóan, hogyan írják meg könyvüket, történetüket. Személyes tapasztalatom, olvasói visszajelzések alapján összeszedtem pár dolgot, ami hozzájárulhat ahhoz, egy kezdő író olyat alkosson, amivel maradandó, jó élményt nyújt az olvasóknak. Hozzáteszem, a leírtak az én több mint tizenkét éves tapasztalatomon alapszanak. Hét tanácsom kezdő írók részére!
Legyél hiteles!
Ha mondjuk ifjúsági könyvet írsz, melynek szereplője gyerek, akkor annak ne adj felnőtt, bölcs gondolatokat a szájába. Ismerd meg az adott korosztályt, ismerd meg a viselkedésüket, majd a karaktered ennek megfelelően építsd fel.
Másik példa, hogyha hazai időben, hazai helyszínen íródó történetet írsz, akkor minden helyszínnel, részlettel legyél tisztában. Ne találkozzunk medvékkel a Bakonyban, ne fél órás autóút legyen Budapest-Győr távolság. Ezek a hibák sokszor abszolút kivédhetők, csupán utána kell járni mindennek. Hosszú és fáradtságos kutatómunka, de megéri. Ha hiteles a történet, az olvasó sokkal jobban beleéli magát, jobban elköteleződik a történet felé.
Ne csapongj, olvass vissza!
A szereplőket előre írd le magadnak, milyenek. Ez legyen akár külső, vagy belső tulajdonság. Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy kitalálnak egy személyiséget, azt építgetik egy ideig, – mondjuk a regény feléig – majd utána gondolnak egyet és teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik a főhős. Egy regényen belül nagyobb volumenű változások zavaróak. Főleg ha nincsenek fokozatosan felépítve. Csak úgy, mint azok a hibák, ha valamelyik külső tulajdonság változik. Barna haj helyett fekete, rövid helyett hosszú haj esete. Érdemes visszaolvasni bizonyos időnként, mert ha úgy írod a történetet, hogy nem emlékszel valamire és teljesen mást írsz később, az bizony ciki.
Jelzők, jelzők hátán
Gyakori hiba a túlírás. Amikor hatszázmillió jelzővel teletűzdelt bekezdést olvashatunk, az nem éppen azt tükrözi, hogy az író előre tudja a vinni a történetét, sokkal inkább azt, hogy húzni tudja a szöveget a végletekig. Nézzünk egy példát:
“A hajnali gyengéd napfény beszűrődött az ódon, régi fából készült, zöldre festett ajtó apró résein, bevilágítva ezzel a hatalmas kékfalú szoba antikhatású régi bútorokat, melegséget árasztva mindenhonnan.”
Nem kell mindent leírni
Az olvasók szeretnek elmélyülni a történetben, felépíteni a saját fantáziájuk szerint a dolgokat. Ezért jó, ha nem írsz le mindent részletesen, pontosan. Találd meg az egyensúlyt a részletek és sejtelmesség között.
Tudd mit akarsz!
Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, nem tudják mit és kinek írnak. Pedig az egyik legfontosabb dolog a célközönség, korosztály, vagy akár a nem. Próbáld meg a műfajt egyszerűsíteni, leszűkíteni. Senki nem fog elolvasni egy ezoterikus romantikus fantasztikus krimit. Vagy egyik, vagy másik. Olvass utána a melyik műfajnak mik a jellemzői és válassz.
Legyen íve a történetnek!
Az egymás után dobált cselekmények, konfliktusok, váratlan fordulatok nem megdöbbenést, hanem unalmat váltanak ki. Vezesd az olvasót, hints el bizonyos momentumokat, fokozd a feszültséget. Tervezd meg az egészet, ha több fontos cselekményed van, helyezd őket a megfelelő sorrendbe, a köztes részeket pedig használd az izgalom fokozására.
Hétköznapi, szerethető, megragadó
A végére hagytam azt, amit személyesen olvasóként is nagyon szeretek. Legyen a szereplő emberi, lehessen vele azonosulni. Ragadjon meg a személyisége. Kerüljön olyan szituációkba, amibe az átlagolvasó is kerülhet. Ha minden sikerül, az olvasónak sokkal maradandóbb olvasásélményt tudsz okozni, mint gondolnád.
