Van egy titkos vágyam. Öreg, nyugdíjas bácsiként szeretném ha lenne egy kis hobbi könyvesboltom, ahol olvasgatok, üldögélek és a fiatalokat bátorítok olvasásra. Nem tudom mi lesz majd ebből, merre visz az élet. Az viszont biztos, minden hasonló kezdeményezést nagyra értékelek. Így vagyok Hartinger -Gálfi Lucával is, aki a bloggerség mellett nem olyan régen saját online antikváriumot nyitott. Felkeltette a kiváncsiságom, így a régi könyvekről, célokról is beszélgettünk.
Három éve hoztad létre a blogodat, a Spoilerveszélyt. Pár hónapja pedig megnyitottad a saját online antikváriumodat. A kezdetektől fogva készültél erre tudatosan?
Dehogy. A blog indulása előtti hónapban tizenegy könyvet olvastam el – azóta sem volt ilyen – akkor az gondoltam, hogy fú hát három évet adok neki és menő könyves blogger leszek, de azt hiszem te is jól tudod, hogy ha írsz is a könyvekről, akkor még kevesebb időd lesz olvasni. Elég hamar egyértelmű lett, hogy nem is tudok annyira jókat írni és olyan mennyiségben, hogy ez kiforrhasson.
Viszont a három év alatt végig ott volt a levegőben, hogy valamilyen formában a könyvekkel szeretnék foglalkozni. Volt egy hét, amikor úgy nézett ki, hogy a kisvárosban, ahol élünk, a helyi könyvesboltot eladják, mert nyugdíjba megy a tulajdonos. Végül nem adták el, de sokat ábrándoztam róla milyen lett volna, és már akkor felmerült bennem, hogy használt könyvekkel is bővítettem volna a kínálatot. Az online antikvárium ötlete nagyjából fél éve kezdett el körvonalazódni.
Mennyire volt nehéz az indulás, a kezdetek? Főleg úgy, hogy ha jól tudom jelenleg otthon vagy a három kislányoddal?
Amikor kitaláltuk az egészet, akkor azt hittem, hogy egy-két hónapon belül meg tudunk nyitni. Igen, három kislányom van 6, 4 és másfél évesek. A “nagyok” ovisok, de a legkisebbel valóban nagyjából 0-24ben együtt vagyok. Elég nehéz egy ilyen kis gyerek mellett dolgozni. Aztán jött a nyári szünet, a nagyobbak is otthon voltak és a férjemnek is megsokasodtak a teendői. Ő a bolt adminja, és azonkívül, hogy ő tud nekem időt varázsolni azzal, ha átveszi a lányokat, rengeteg munkája volt neki is a webshoppal. Használt könyvekkel foglalkozni nagyon pepecselős dolog. Nem mértem le soha, de átlagosan 5 perc lehet egy könyv feltöltése fotózással mindennel együtt. Nem tűnik soknak, de ha belegondolsz, hogy 50 perc alatt csak 10 könyvet lehet feltölteni az kevés.
Ugyanaz a problematika, mint az olvasás kontra könyv vásárlásnál. Megvenni a könyvet 1 perc, elolvasni sokkal több. A tényleges nyitás nagyjából három hónapot csúszott, és végül kevesebb áruval indultunk, mint szerettünk volna, mondván így csak vesztegetjük az időt. Biztos jobban mutatott volna 2000 elérhető címmel nyitni. Mi inkább azt választottuk, hogy időt nyerünk.
Egy könyvesbolt nagyjából tudja, az újdonságokkal nem tud mellé lőni. Te mi alapján alakítod ki a választékot?
Ahhoz, hogy egy antikváriumban jó könyvek legyenek készleten szerintem szerencse is kell. Többek között ezért is mertem belevágni mert hiába vannak nagy online antikváriumok, előfordulhat, hogy nekik nincs meg az, ami nekem igen. Nehezebb tudatosan alakítani a készletet, de nagyon sok a hirdetés interneten, ahol lehet látni nagyjából, hogy egy nagyobb adag csomagban, hagyatékban mi található. Sokszor már egy kilógó könyv sarkából meg tudom mondani, hogy az éppen melyik kötet és ha tudom, hogy az a könyv éppen újra megjelent valamelyik kiadónál, más formátumban az érdekes lehet azoknak, akik nem költenek új kiadású könyvekben főleg a jelenleg gazdasági helyzetben, sokallják az új könyvek árát, de például egy Agatha Christie, egy Szabó Magda mindig érdekes lehet. Nehéz elengednem a saját érdeklődésemet, de ebben igyekszem fejlődni. Vettek már meg olyan könyvet, amit én biztos soha nem vettem volna kézbe, egyszerűen mert nem szoktam abban a témában olvasni.
Sokan a mai napig ódzkodnak az antikvár könyvektől, használt, sárgalapos könyvek. Mit tudsz javasolni, hogy lehet elengedni a fenntartásokat? Miért jó antikvár könyvet olvasni?
Mondhatnám a klisét, hogy történetük van, ami igaz is de talán ez nem elég érv. Talán, ha nem antikvár könyvekben gondolkodunk, csak olyan használt könyvet veszünk, ami csak 1-2 éves nem 40-50, az jó kezdet lehet. Ugyanolyan jó minőségben akár, újszerű állapotban lehet hozzájutni. Érdemes lehet úgy kezdeni annak, aki ódzkodik, hogy megveszi egy ismerőse könyvét használtan. Persze nem lesz pár száz forint, de lehet akár feleannyi, mint az új. Ami szintén az antikvár könyvek mellett szólhat, hogy vannak olyan regények, amik nem jelentek meg nagyon régóta, ha ez érdekli az olvasót sokszor nincs is más választása.
A Luca antikváriuma nagy figyelmet fordít arra, hogy aki nálam vásárol, az tudja milyen állapotú könyvet vesz. Alaposan dokumentálom minden hibáját, állapotát az adott kötetnek, szöveggel is kiegészítem. Nagyon remélem, hogy ezáltal nem éri olyan csalódás a vevőket, hogy vágynak egy könyvre és megkapnak egy olyan darabot, ami nem olyan állapotban van, mint amit ők szerettek volna.
Mikor ez az interjú megjelenik, már bőven túl vagy a próbaüzemen. Milyen tapasztalataid vannak, hozza az elvártakat? Milyen hosszútávú céljaid vannak?
Nagyon jó volt a fogadtatás, sokat köszönhetek az 1500 fős Instagram közösségemnek is. Kis profil, de sok embert ismertem meg általa. Ettől függetlenül még nagyon az elején vagyunk az útnak, egyelőre nem tudjuk, meddig jutunk. A jelenlegi helyzet az országban is képlékeny. Ki tudja, mennyire lesz sokadlagos a prioritási listán a könyv, még akkor is, ha használt, még akkor is, ha tized annyiba kerül, mint az új. Természetesen ugyanezért lehet jelenleg kecsegtető is a használt cikk piac. Sokat kell még tanulnunk, sokat tapasztalnunk, de bizakodó vagyok.
Hosszútávú cél, hogy a bolt túlmutasson a gyeden lévő anyuka hobbiján, bár én jelenleg sem így tekintek rá. Jó lenne később néhány vidéki ponton személyes átvételi lehetőséget biztosítani. Régebbi megjelenésű új könyvekkel bővíteni a kínálatot, ez által erősíteni az outlet kategóriát.
A végére, pedig ha már annyit beszéltünk a könyvekről, érdekelne, neked mi a kedvenced? Melyik az a könyv, amit szerinted mindenkinek el kellene olvasnia, és miért?
Nálam az abszolút kedvenc Gabriel García Márquez. A Száz év magány szerintem egy irodalmi csoda. Tudom, hogy sokan nem értenének ezzel egyet, illetve azt sem gondolom, hogy feltétlenül jó, ha ezzel ismerjük meg az író munkásságát, erre inkább a Szerelemről és más démonokról című rövidebb és könnyebben befogadható írását ajánlanám. Szerintem a dél-amerikai irodalomnak van egy sajátságos hangulata, ami összehasonlíthatatlan. Ezenkívül a Száz év magánynak a rengeteg szereplő miatt rendkívül sok rétege van. Én már háromszor olvastam és mindig tudott újat nyújtani, harmadjára is katarzisként éltem meg a regény végét, szerintem ezt kevés írás tudja.
Az eredeti bejegyzés ismerős lehet, mert korábban megjelent a ZAMAGAZIN – téli számában.
