2014-ben járunk. Tarolnak a különböző közösségi oldalak. Facebook, Twitter, Instagram. Rengeteg plusz információt oszt meg az ember az életéről a fentnevezett fórumok valamelyikén. Sokan nem is gondolnák, ezzel micsoda lehetőséget adnak másoknak visszaélésre, nyomkövetésre. Erről is szól az Alexandra Kiadó egyik sikerkönyve, Caroline Kepnes, Te című regénye, amelyből a Netflix készített nagysikerű sorozatot.
A történet főszereplője Joe, aki egy könyvesboltban dolgozik eladóként. Egy nap, a fiatal, írói ambíciókkal kacérkodó lány, Beck sétál be a boltba. Ezzel pedig nem is sejti, az egész élete megváltozik. Elvesztett okostelefonjának hála, a fiú mindent tud róla. Nagyon hamar közelébe tud férkőzni, és kedvére alakíthatja a szálakat. Mert Joe, a lányt akarja mindenáron. Neki ő a tökéletes, ő testesíti meg mindazt, amire valaha is vágyott. Tényleg elég lehet egy okostelefon ahhoz, hogy a fiú megszerezze amit akar? Mit tud tenni a barátok ellen, akiknek nem szimpatikus? Vajon a lány észrevesz bármit is abból, hogy mennyire behálózták? Rengeteg kérdés merülhet fel az olvasóban.
Jómagam két nap alatt olvastam el a könyvet, és bizony szörnyülködtem. Megrázóan valóságos, élethű volt a történet. Eszembe jutott megannyi ismerős, rengeteg olyan pillanat, amikor magam is azzal szembesültem, mennyire nyitottak az emberek online. Annyira sok, személyes, túlságosan privát információt is megosztanak. Rettentő könnyen engednek közelükbe vadidegeneket. Arról nem is beszélve, tényleg bármit ki lehet deríteni a másikról. Mik a kedvencei, merre járt, milyen a hangulata stb. Beszélgettem is erről egy barátommal, aki nagy párkeresésben van, és ő azt mondta, ma már nem feltétlen van az a nagy ismerkedés. Sok esetben tényleg lecsekkolja az illetőt valamelyik oldalon, és szinte mindent tud. Ezt használja ki Joe is. Észrevétlenül férkőzik be a lány életébe. Mániákus, félelmetes. A megszállottsága elgondolkodtatott, mennyi ilyen ember lehet, akik a nap minden órájában figyelik azt, aki az érdeklődésük középpontjában áll.
A regény másik része, ami különleges volt, az a könyves utalások. Mivel a főszereplő könyvesboltban dolgozik, sok könyv szóba kerül. Álom doktor, Ragyogás, Zabhegyező, Franzen: Javítások, Órák stb. Többjükhöz kedvet kaptam elolvasni.
A regény amúgy könnyen olvasható. Ez talán annak köszönhető, hogy a fiú szemszögéből olvashatjuk. Nem lehetett letenni. Egyszerűen fojtogatott, és kirázott a hideg tőle. Egy korrekt pszichothriller a javából, mely tökéletes belátást enged egy zavart elme legmélyebb bugyraiba. Olykor rendkívül izgalommal olvashatunk, máskor béke honol, unatkozhatunk. De a szerző mindig tartogat valami váratlan cselekményt. Aki használ valamilyen közösségi oldalt, annak mindenképpen csak ajánlani tudom. Tanulságos lehet.
„A könyvekkel az a baj, hogy véget érnek. Elcsábítanak. Széttárják előtted a lábukat, és magukba húznak. És te a mélyükre hatolsz, és minden vagyonodat és a külvilághoz fűző kötelékedet az ajtóban hagyod, és jól érzed magad odabent, és nem kell sem a vagyonod, sem a kötelékeid, és ekkor a könyv elpárolog. Lapozol egyet, és nincs már semmi…”
