A blogom decemberi közös olvasmánya Kaliane Bradley Az Időminisztérium című regénye volt. Azért választottam ezt a könyvet, mert az érdekes alapötlet és a Goodreads 2024-es sci-fi kategóriájában elért győzelme alapján igazán ígéretes olvasmánynak tűnt. Remek lehetőséget láttam benne, hogy kilépjek a komfortzónámból, és valami igazán egyedit fedezzek fel.
A történet a közeljövő Londonjában játszódik, ahol egy titokzatos minisztérium különleges feladattal bízta meg munkatársait: híres történelmi személyiségeket hoznak vissza a múltból, hogy beilleszkedjenek a modern társadalomba. A fiatal köztisztviselő, aki elvállalja ezt a munkát, Graham Gore, a Brit Birodalom haditengerészeti alezredesének segítője lesz. Graham egy 19. századi északi-sarki expedíción halt meg a történelemkönyvek szerint – legalábbis így tudta egészen addig, amíg hirtelen egy modern világ közepén nem találja magát, tele számára érthetetlen dolgokkal, mint például az internet, a mosógép vagy a nadrágot viselő nők.
A történet az időutazás kalandos elemeitől indul, de hamarosan az emberi kapcsolatok kerülnek a középpontba. Graham és a segítője lassan igaz barátokká, majd romantikus partnerekké válnak, miközben szembe kell nézniük az időutazás céljával és következményeivel. Vajon felülkerekedhet-e a szerelem a történelem előítéletein? És képesek lehetünk-e békét kötni a múltunkkal, ha az szó szerint szembenéz velünk?
Bár az alapötletet kifejezetten izgalmasnak találtam, a történet előrehaladtával a sci-fi vonal halványabbá vált, helyette az emberi érzelmek és gondolatok kaptak hangsúlyt. Ez önmagában nem rossz irány, de úgy éreztem, a könyv így elvesztette azt az egyedi jelleget, amitől igazán emlékezetes lehetett volna. A romantikus szál sem nyűgözött le, és szívesebben láttam volna, ha a szerző az időutazás helyett a beilleszkedés és az új kultúrához való alkalmazkodás kérdéseit dolgozza ki alaposabban.
Úgy vélem, a regény a bevándorlás és az idegenség témáját akarta megérinteni, de a sci-fi kerettörténet miatt ez a szál sem tudott igazán kibontakozni. Mindenből kaptunk egy keveset, de egyik vonal sem volt igazán erős vagy emlékezetes számomra. A szereplők is eléggé egyszerűek voltak.
Összességében a könyv az emberi kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt, és ez lett a központi üzenete. Bár ez egy értékes aspektusa, mégis maradt bennem némi hiányérzet. Az Időminisztérium egy különleges próbálkozás, amely számos érdekes kérdést vet fel, de talán túl sok mindent akart egyszerre bemutatni.
