Amióta jobban elkezdtem érdeklődni a tudományos fantasztikus, vagy ahogy az olvasók csak emlegetik “nehezebb” műfajú könyvek iránt, azt veszem észre, mintha egy azon hullámon lovagolnék. Értem ez alatt azt, hogy rendkívül jól passzolnak az olvasmányaim, a könyvek egymás után. Emlékek, alternatív valóságok, vagy akár az emberi identitás kérdése is kerüljön előtérbe.
Daryl Gregory, Valódiak voltunk című újdonsága is fentiek felé veszi az irányt. A világ lakói egy nap megtudják, hogy a valóság, amelyben élnek, valójában csak egy szimuláció. Felüti a fejét a bizonytalanság. Vajon mi lehet valós mindenből? Vagy az érzések, tettek mind egy algoritmus részei? Minden megtervezett és semmi önrendelkezés sincsen? Csupán bábok lennénk? És mi a helyzet a gondolatokkal, érzésekkel? Ki irányítja az egészet?
Egy egész busznyi ember indul útnak, hogy válaszokat kapjanak a kérdéseikre. Mindannyian elutaznak a “lehetetlenekhez”, amelyek megtestesítik az időt, teret, anyagot és magát a létet is. Az utasok nagyon eltérő háttérrel és problémákkal érkeznek, van köztük halálosan beteg, összeesküvés-hívő, influenszer, várandós fiatal nő és más, egzisztenciális kérdésekkel küzdő szereplők. A regény több nézőpontból meséli el az ő történeteiket.
A kötet nem is annyira a cselekményre van felépítve, sokkal inkább a szereplőkön van a hangsúly. Különböző emberek, különböző érzések, félelmek. Ahogy a bevezetőben is írtam, az identitás kérdése nagyon fontos ebben az esetben is. Ez a filozófia viszi előre a történetet. Lassú, elgondolkodtató (néha számomra kicsit túlírt) történet. Mégis reménykeltő. Úgy gondolom a szerző arra is akarta a hangsúlyt fektetni, hogy nehezen, de képesek vagyunk megtalálni önmagunkat.
Talán lehetne egy kicsit bátrabb, feszesebb a történet. Jó a melankólia is, de ezért valljuk be, erősebb utóhatást tudna kiváltani, ha néha bizony arcul csapna.
