Egész életünk során döntéseket hozunk. Döntünk arról, hogy kivel barátkozzunk, hova menjünk, mit cselekedjünk. Végeláthatatlan döntések sora az életünk. Persze gyakran megesik, egy elhibázott döntés felforgatja az életünket. Nincs mit tenni, mint alkalmazkodni. De mi lenne akkor, ha egy rossz döntést és a hozzátartozó bűntudatot, érzéseket csak simán letehetnénk?
Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni. A legtöbben egy barátságos rámenéttermet látnak a helyén. Csak a valóban elveszettek pillanthatják meg az igazi boltot, ahol életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni. Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt.
Ekkor lép be az ajtón egy különös idegen: egy férfi, aki nem segítséget kér, hanem felajánlja azt. Hana és titokzatos útitársa együtt vágnak neki egy varázslattal szőtt utazásnak, hogy megtalálják az apját és a tolvaj által elvitt döntést. Esőtócsákon keresztül, papírdarvak hátán, az éjfél és a hajnal közé feszülő hídon át, egészen a felhők közé rejtett éjszakai piacig vezet az útjuk. De minél közelebb kerülnek az igazsághoz, annál nyilvánvalóbbá válik: Hanának is van egy titka. Egy döntés, amit ha meghoz, soha többé nem fordulhat vissza.
Samantha Sotto Yambao Holdtükör című regénye a mi lett volna ha kérdéssel és a döntéseinkkel foglalkozik. Az első oldalaktól fogva az járt a fejemben, vajon engem melyik döntésem nyomaszt? Melyik vagy melyek azok, amik nélkül könnyebb lenne az életem? Nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz, de nem találtam ilyet. Minden okkal történet és talán végsoron az a hibásnak vélt döntés kellett ahhoz, az legyek, aki most vagyok.
Ezzel a hangulattal haladtam előre az olvasás során. Elvarázsolt a történet, a kitalált, és remekül felépített világ. A szerző fantáziáját és kreativitását üdítő volt olvasni.
Aztán valahol a századik oldal után már azt éreztem, nem köt le. Mintha elfáradtam volna. Kissé monotonná, egysíkúvá vált. Azt éreztem, az, ami pozitívnak tűnt az elején, például az ötletek, a fantázia és a világépítés már túl sok. Újabb feladatok, újabb kalandok, újabb nehézségek, újabb helyszínek. Minden kezdett sok lenni. Közben pedig elveszett számomra a dinamika, az, hogy felrázzon, izguljak, hogy ne akarjam letenni.
Sajnos a kezdeti szimpátiám a szereplők iránt is kihunyt. Súlytalanokká váltak.
Lehet, túl sok olvasmány van már mögöttem és az ingerküszöböm is kitolódott. Aranyos, cuki és jó üzenettel rendelkező kis történet a Holdtükör, de nem én vagyok a célcsoportja. Mint korábban az Esőpiac esetén, úgy itt is azt érzem inkább a fiatalabbak, a kamaszok lehetnek azok, akik leginkább tudják értékelni. Én legalábbis biztos számukra ajánlanám. Remélem egyszer készítenek belőle animációt, mert az biztosan nagyon izgalmas lenne.
