A NIOK júliusi közös könyve Evelyn Clarke A végét megírja más című regénye. A szerző neve azonban másként is ismerős lehet, hiszen V. E. Schwabként számos fantasyregényt írt, köztük az egyik személyes kedvencemet, az Addie LaRue láthatatlan életét.
Már az olvasás előtt sokat olvastam arról, hogy miért döntött úgy Schwab és barátnője, Cat Clarke, hogy közös álnéven írják meg ezt a regényt. Emiatt arra számítottam, hogy egy thrillerbe csomagolt, a könyvkiadás világát élesen kritizáló szatírát kapok. Valami olyasmit képzeltem el, mint R. F. Kuang Sárga című regénye. Az utóbbi összességében tetszett, ugyanakkor a stílusa és bizonyos fokú öncélúsága miatt maradt bennem némi hiányérzet. Szerencsére A végét megírja más esetében ezt egyáltalán nem éreztem.
A történet röviden annyi, hogy meghal egy világhírű, elképesztően sikeres író, akinek az utolsó regénye befejezetlen marad. A titokzatos feladat pedig az, hogy valaki fejezze be a történetet. Hat írót választanak ki, akik egy elszigetelt szigetre utaznak, ahol mindössze 72 órát kapnak arra, hogy megírják a befejezést. A győztes nemcsak mesés vagyont, hanem óriási kiadói támogatást is nyer jövőbeli könyveihez. Ám, ahogy az várható, szinte semmi sem úgy alakul, ahogyan kellene.
A regény egyik legnagyobb erőssége számomra a szereplőgárda. A hat, különböző műfajban alkotó író egyszerre tud sztereotipikus és nagyon emberi lenni. A szerzőpáros remekül mutatja be a könyvpiac működését, a siker árnyoldalait, a rivalizálást és a kiadói világ kulisszatitkait. Bár a történet alapvetően a nemzetközi könyvpiacból merít, meglepően sok párhuzamot lehet felfedezni a hazai viszonyokkal is. Olvasás közben, talán annak is köszönhetően, hogy régóta mozgok ebben a közegben, szinte magam előtt láttam a szereplők magyar megfelelőit, a kiadói döntéseket és a szakma működését. Ismerős világ volt, mégis érdekes volt új szemszögből látni.
A thriller szál ugyanakkor szerintem valamivel lassabban bontakozik ki. A regény komótosan építkezik, fokozatosan adagolja az információkat, és az első igazán nagy fordulatra is viszonylag sokat kell várni. Lehet, hogy nem minden csavar üt akkorát, mint amire számítanánk, de még így is képes meglepetéseket okozni. A könyv második felére érezhetően felgyorsulnak az események, és a szatirikus hangvételt egyre inkább átveszi a feszültség.
A befejezés engem meglepett, de nem vagyok biztos benne, hogy maradéktalanul elégedett voltam vele. Ugyanakkor éppen ez az, ami miatt sokáig velem maradt a történet. Vajon tényleg megtörténhetne ilyesmi? Mennyire reális mindaz, amit a regény bemutat? Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább azt éreztem, hogy bizonyos részei akár a valóságban is előfordulhatnának. A hatalom, a pénz, a hírnév megőrzése és a jó hírnév védelme sokszor fontosabbnak tűnik, mint egy emberi sors vagy az erkölcsi felelősség.
A végét megírja más egy szatirikus thriller, méghozzá a könnyedebb fajtából. Nem akarja újraírni a műfaj szabályait, viszont remek kikapcsolódást nyújt azoknak, akik szeretnek bepillantani a könyvkiadás kulisszái mögé. Ha tetszett R. F. Kuang Sárga című regénye, vagy kedveled a Tőrbe ejtve filmek hangulatát, akkor jó eséllyel ezt a könyvet is élvezni fogod.
