Karácsony. Elég fura a kapcsolatunk. Tulajdonképpen sok mindent nem jelent számomra. Évek óta az év utolsó hónapja kemény munkával telik, se kedvem, se hangulatom nincs az ünnepi hangolódásra. Mariah Carey féle All I Want to Christmas dalon kívül nem nézek, nem hallgatok, nem olvasok semmi karácsonyit. A karácsonyi malac esetén is csak a szerző, Rowling neve az, ami miatt érdeklődéssel fordultam a kötet felé.
A hétéves Jack mindennél jobban szereti a plüssmalacát. Aztán egyszer – épp szenteste napján – az undok mostohanővére kidobja Püsmacot az autóból! Hiába kap helyette a fiú egy sokkal szebb plüsst, imádott kedvencét nem pótolhatja. Ám karácsony éjjele a csodák ideje, amikor minden életre kelhet… Így aztán Jack és bosszantó új játéka, a karácsonyi malac kockázatos utazásra indul az Elveszettek Birodalmába, hogy kimentsék a fiú legjobb barátját a szörnyűséges, játékpusztító Veszejtő markából. A veszélyes kalandban segítségükre van egy beszélő uzsonnásdoboz, egy bátor iránytű és egy Remény nevű szárnyas lény, de igyekezniük kell, mert ha nem találják meg Püsmacot még éjfél előtt, soha nem jutnak haza!
Rowlingtól az Ickabogot olvastam utoljára. Engem teljesen levett a lábamról. Imádtam a mese és a felnőttvilág keveredését, az utalásokat. Jó volt újra gyereknek lenni. Ezt az élményt vártam A karácsonyi malactól. Szerencsére meg is kaptam. Sőt, túl szárnyalta az elvárásaimat.
A Toy Story-ra emlékeztető történet magával rántott. Jóleső érzés volt olvasni. Eszembe jutottak a régi emlékeim, a régi kedvenc játékaim. Mi volt az igazán kedvencem, mi lett vele. Mi volt, amit elvesztettem. A könyv olvasása során újra gyerekké váltam. Én voltam a főszereplő Jack, elindultam a régi játékaim felkutatására.
– A lépcső miért nem beszél? – kérdezte Jack az egyik huppanás után. – És miért nem beszélt a takaróm se?
– Egyes dolgok még szenteste sincsenek eléggé ebren ahhoz, hogy megszólaljanak – felelte a karácsonyi malac. – Új a takaród?
– Igen – válaszolta a fiú.
– Akkor biztos nem került még bele túl sok érzésed. Az ébreszti fel a dolgokat, hogy miközben használják őket, beszívnak emberi érzéseket. A lépcsőre meg a falra nem fordítanak figyelmet az emberek, így azok nem nagyon szoktak felébredni.
Miközben kalandoztam, ráeszméltem, mennyire fontos, hogy gyerekkorban legyen valami kapaszkodó, valami kis apróság, egy játék, ami ott van velünk. Akinek elmondhatjuk az érzéseinket, titkainkat. Segítenek felnőni. Csak úgy, mint A karácsonyi malachoz hasonló történetek. Időnként történnek rossz dolgok. A nehézségek rémisztőek. Idővel viszont jobbra fordulhat minden.
Történet a szeretetről, ragaszkodásról és arról, néha más nézőpontból is érdemes körülnézni. Felnőttként sokat adott nekem a kötet. Feltöltött, boldoggá tett. Ha gyerekként olvasom, másként éltem volna meg az elveszettség érzését. A könyvet én 8 éves kortól egészen felnőttkorig tudom ajánlani. Nem csak karácsonykor, hanem bármikor.
