2019 legnépszerűbb NIOK témája a krimi volt. Ennek apropóján az idei június ismétlés, ezúttal megint a krimi könyvek világába merülhetünk el. A havi közös könyv egy sokak által vitatott, sok ellenérzést kiváltó regény: James Ellroy Gyilkos az úton című kötete lett. Kíváncsiság vezérelt, valóban olyan erőszakos és brutális, mint azt sokan állítják, ezért elolvastam.
James Ellroy élete nem volt egyszerű. Mindössze tíz éves volt mikor édesanyját megerőszakolták és megölték. Későbbiek folyamán azt nyilatkozott egyébként, hogy anyja szabados erkölcsű, alkoholista életet élt, halálát követően megkönnyebbült, hogy apjával élhet. Bár ez sem volt rá feltétlen jó hatással. Fiatalon élt kábítószerrel és az alkohol rabja is volt. Börtönviselt lett, sokat betegeskedett. Ezt követően kezdett az írással foglalkozni.
Számos író rendelkezik olyan egyedi hanggal, mely megkülönbözteti őt másoktól. James Ellroyt a rövid mondatok, és a nyers, erőteljes kifejezésmód az, ami kiemeli a hasonló krimiírók közül. Regényeiben legalább akkora hangsúlyt fektet az adott kor és helyszínek bemutatásának, mint maguknak a szereplőknek, eseményeknek.
Gyilkos az úton
Martin Michael Plunkett okos, magas, jó kiállású férfi különleges fantáziával. Rajong a krómacél szerszámokért, a Sötét Sebészről szóló képregényekért, és egy különlegesen átalakított furgonnal utazgat Amerikában. És gyilkol. Gátlástalanul, kiszámíthatatlanul, meghökkentő hidegvérrel szolgálja a fejében zsibongó hangokat, amelyek mindig újabb, mindig vadabb tettekre sarkallják. Charles Mansont lenézi, Ted Bundyt nevetségesnek tartja; a rendőrség a létezéséről sem tud, ő meg egyre kegyetlenebb, egyre különlegesebb halálnemeket választ áldozatainak. Amikor az FBI különleges, kifejezetten a sorozatgyilkosokra specializálódott egysége végül mégis elfogja, alig néhány tettét tudják rábizonyítani. Ő viszont mindent el akar mondani. Visszaemlékezéseiben felkavaró őszinteséggel és zavarba ejtő pontossággal eleveníti fel életét – amely azt bizonyítja, hogy a Gonosz létezik: egy szürke furgonnal bejárta Amerikát.
Őszintén szólva sem ez, sem a könyvön lévő fülszöveg nem igazán hozta meg az olvasási kedvemet. Sokan a NIOK-csoportban emiatt le is mondtak a közös könyv olvasásáról, mert hogy túl durva, túlságosan véres és kegyetlen. Pedig nem volt az. Az egész könyv olvasása során, talán, ha három-négy olyan alkalom volt, amikor erőteljesebben volt ábrázolva az erőszak. Azonban én ezt nem tudtam drámaian felfogni. Lehet, az ingerküszöböm magasabb. Olvastam már hasonlót máshol. Egy rendőrségi cikkben, egy horrorfilmben, de még akár egy híradásban is majdnem fellelhető hasonló erőszakábrázolás, elbeszélés. Egy történelmi dokumentumregényben számos borzalmas dolgot olvashatunk különböző kínzásokról, vérről. Azok megtörténtek, ez a könyv pedig fikció. Még annak ellenére is, hogy tudvalevő, számos betegelme garázdálkodik szabadon. Borzalmas volt szembesülni az erőszak ilyen mértékű megnyilvánulásával. Ugyanakkor rá kellett ébredni arra is, ilyen, ehhez hasonló világot élünk. Van, ami eljut hozzánk, van, amiről sose szerzünk tudomást.
Visszatérve a történethez, a Gyilkos az úton nem klasszikus krimi. Nincs rejtély, az elkövetőt pedig ismerjük. A hangsúly azon van, mi minden zajlik egy gyilkos, elkövető elméjében. Mik vezetnek oda, hogy ártson másoknak, hogyan vélekedik, milyen határai vannak. Mit érez, mit lát. Magát a gyilkost ismerhetjük meg. A szerző elképesztő módon tudta megalkotni őt. Talán túlságosan is hitelesen. Emellett olvashatunk arról, a sajtó miként reagál, mit érzékel és sejtet a bűnesetek mögött. A rendőrség miként nyomoz, hogyan áll össze a kép kerek egésszé.
Egyrészt a rémálmaimmal akartam végezni és a bennem dühöngő haragot akartam elfojtani, másrészt a tiszta izgalom és a hatalom euforikus öröme miatt öltem. Ennél tágabb perspektívából nem tudom összefoglalni az engem hajtó erőket. Ez az ok és az okozat. Bárki élvezheti csodás emlékezetemet, megmerülhet tökéletes őszinteségemben, és olyan következtetést vonhat le belőle, amilyet akar. Hegyeket építhet a kihagyott szavakból, a logika bástyáit húzhatja fel az igazságom értelmezésére. Ha az őszinteségem, esendőségem és a többi megmutatásával elnyertem olvasóim bizalmát, akkor higgyék el ezt is: az erő és a tisztánlátás olyan magasságaiba jutottam, amelyek nem mérhetők fel semmivel, ami logikus, misztikus vagy emberi. Ilyen volt az őrület szentsége.
Az olvasás során eszembe jutott a Gyilkos elmék című sorozat, Bret Easton Ellis leghíresebb regénye, az Amerikai psycho, amiből egy kritikusok által is elismert film is készült azonos címmel. Hasonlóságot éreztem. A könyv tulajdonképpen tetszett, mert egy eltérő megközelítésből olvashattam bűnesetek, gyilkosságok sokaságáról. Nem volt semmivel sem több, semmivel sem kevesebb. Erőszakos, szókimondó és nyers volt néha. Azonban nem ezen van/volt a hangsúly. Még csak át se kell lapozni őket, mert nem oldalakról van szó.
A rejtély itt az emberi elme. Azon belül is a sötét, kiismerhetetlen és veszélyes része. Szerencsére napjainkban már remek szakemberek vannak, hogy megfejtsék a bűnözői elméket. Ellroy ezen regényével kicsit szakemberek lehettünk mi is. Legalábbis 325 oldalon keresztül. Ennyi elég is volt.
2 gondolatokat “Közös könyv – James Ellroy: Gyilkos az úton”
A hozzászólások lezárva.