A napokban feltettem egy kérdést, miről olvasnátok szívesen blogbejegyzést. Nagyon sok választ kaptam. Sok érdekes kérdés született. Az egyik ilyen az volt, lehet –e sikeres író az, aki nem tanulta az írást?
A saját, tizenkét éves tapasztalatom azt mutatja, lehetséges szakmai tudás nélkül is sikereket elérni, lehet valaki sikeres író a könyvpiacon. Elég csak arra gondolni, hogy az elmúlt időszakban számos hangos megjelenés volt, ami sikert aratott, ugyanakkor rengetegen kérdőjelezték meg ezek létjogosultságát. Én csak úgy hívom őket, trendkönyvek. Ki ne emlékezne az Alkonyat időszakra, mikor a vámpírtörténetek, a misztikus szerelmi történetek gombamód szaporodtak, minden második megjelent könyv próbálta kivenni a saját részét a sikerből. De említhetném a Szürke ötven árnyalata trilógiát is, ami az egyszerűsége ellenére rekordeladásokat produkált. De vajon minek köszönhető mindez, és hogyan köthető az alapkérdéshez?
A lényeg azon van, ha valaki nem kellő szakmai háttérrel ír meg egy könyvet, de az megtalál egy üres piaci szegmenst, úgymond hiánypótló témát dolgoz fel, az már elegendő lehet a sikerhez.
A másik, ami még befolyásolhatja azt, hogy valaki sikeres lesz, az a ráfordított marketingtől is függ. Itt egy hazai példát tudnék említeni. A második életed akkor kezdődik, mikor megérted, hogy csak egy van. A könyvről nagyon megoszlanak a vélemények. Unalomig elcsépelt, közhelyeket tartalmazó történet, ami roppant egyszerű, ponyva határát súrolja. Mégis több tízezer példány elkelt belőle. Miért? Mert erős marketing kampány volt mögötte. Mindenhol a borító köszönt vissza az emberre. Több nem is kellett, egy idő után győzött a kíváncsiság és rohantak az emberek a könyvesboltba megvenni a könyvet.
Valaki lehet tanult, de rátermettség, tehetség és az íráshoz való érzék hiányában nem tud maradandót alkotni. Ugyanez igaz fordítva is. Lehet tehetséges valaki, jók lehetnek az ötletei, de ha az alapokat nem tudja, nem tudja kifejteni, kidolgozni az ötletét, akkor nem valószínű, hogy ki tud emelkedni.
A kérdést feltettem egy barátomnak is, akinek a könyves tapasztalatára, véleményére nagyon adok.
Mint oly sok mindennel, szerintem az írással is úgy van ez, hogy van a tehetség, és van a szakmaiság. Évekig kalapálhatjuk a zongora billentyűit, ha nincs hozzá affinitásunk, hiába vesszük magunk mellé a legprofibb tanárt, nem lesz belőlünk híres előadó. Persze a tehetség sem elég, ha nem kapunk segítséget a kibontakoztatásához, a fejlesztéséhez, hogy idővel beérjen. A szakmai fortélyok többségében elsajátíthatók; hogyan kell 3D-s karaktert írni, miként kell jelenetezni, vagy melyek a jó párbeszéd jellemzői – mindezt bebiflázhatjuk, de ha nincs bennünk közlési vágy (vagy kényszer), akkor ez száraz és döglött tananyag marad. A tanulást nem nyugati értelemben használnám az írással kapcsolatban, nem kurzusokat, tanárokok vagy ideálokat kell követni, hanem írni kell, és első kézből megtapasztalni a folyamatot. Illetve elég sok rossz mondatot leírni, vagyis sokszor megbukni ahhoz, hogy végtére valami használható szülessen belőle.
Válaszolta a kérdésre Huszti Gergely, a MeMoment kreatív írással foglalkozó oldal alapítója, aki több nagy kiadónál szerkesztőként is tevékenykedett. Gergellyel korábban beszélgettünk már az írásról, könyvek születéséről. A beszélgetést ide kattintva tudjátok elolvasni.
A kérdés még bizonyos szinten nyitott maradt. További kérdések jutottak eszembe. Vajon mi számít sikernek? A több ezer eladott példány? Ha elkapunk egy trendet? Az esetleges megfilmesítés? Vagy az, ha díjakat nyer és a szakma elismerően nyilatkozik róla? Vagy mondjuk az, hogy egyáltalán megjelent?
