Erős kíváncsiság, komfortzóna átlépése, döbbenet, és felejthetetlen élmény. Ezek jutottak eszembe Misima Jukio Egy maszk vallomásai című regénye olvasása során. Nem vártam, mégis kedvencet találtam.
Misima Jukio az egyik legjelentősebb 20. századi japán író. Három alkalommal jelölték irodalmi Nobel-díjra. Fiatalon, mindössze 45 évesen halt meg, miután rituális öngyilkosságot követett el. A személye és könyveinek témái mind a mai napig vita tárgyát képzik. Olvastam pár cikket az életéről, ami alapján kíváncsi lettem az írásaira. A Jelenkor Kiadó gondozásában két kötete jelent meg, az Egy maszk vallomásai-t olvastam.
Egy fiatal fiú életét követhetjük nyomon egészen kiskorától az egyetemi évekig. Megismerjük gondolatait, érzéseit, miként azt is, ahogy felfedezi saját szexualitását. Bizonytalan nemi identitás, vágyak, erőszak és halál keveredése. Az egész könyv egy monológ, egy vallomás.
Engem teljesen lenyűgözött Misima írása. A főszereplő lelki vívódása erőteljesen, valóságosan képes az oldalakhoz szögezni az olvasót. Az olvasás során folyamatosan szerettem volna megérteni a főszereplő motivációját, érzéseit. Vajon minden bizonytalanság a kamaszkor sajátosságait tükrözi vissza? Vagy valami baj van a fejében? Mi számít normálisnak, hol van az a határ, amikor már riadót kell fújni? Aztán pár gondolat esetén már úgy voltam vele, teljesen természetes, amit érez, így tudtam vele azonosulni. Az érzelmi hullámzás, a tehetetlenség érzése mindenki életében jelen van így vagy úgy. Tegye fel a kezét, aki sokszor érzi azt, nem tudja mit kell cselekedni, mitévő legyen.
A cím is nagyon találó lett. Maszkot viselhetünk a családi körben, a barátoknál, a munkahelyen. A kérdés csupán az, meddig? Mikor lehetünk őszinték? Mi tehetünk annak érdekében, a szerep ne vegye át a való életünk feletti irányítást?
Mindenki azt mondja, színház az élet. A legtöbben mégsem lesznek megszállottjai ennek a gondolatnak, legalábbis nem olyan korán, mint én. Gyermekkorom végére már szilárdan meg voltam győződve róla, hogy ez a helyzet, és úgy játszhatom el a szerepemet, hogy sohasem fedem fel valódi énemet. Mivel meggyőződésem rendkívül naiv tapasztalathiánnyal párosult, hiába lappangott bennem valahol mélyen a gyanú, hogy esetleg tévedhetek, gyakorlatilag biztosra vettem, hogy mindenki így vág neki az életnek. Optimista módon hittem, hogy az előadás után legördül a függöny, és a közönség sohasem láthatja smink nélkül a színész arcát.
Az Egy maszk vallomásai felkerült az idei kedvenc könyveim közé. Gondolkoztam van –e bármi negatív, amit jeleznem kellene. Nem találtam. Őszinte, nyers, szókimondó, azonban pont ezzel éri el a hatást, hogy felfigyeljünk a kötetre, pont ezzel válik izgalmas és emlékezetes olvasmánnyá. Az olvasás során számos alkalommal eszembe jutott egy korábbi kedvencem, Han Kang Növényevője. Elemzünk gondolkodunk és megpróbáljuk a tanulságokat levonni.
5 gondolatokat “Misima Jukio: Egy maszk vallomásai”
A hozzászólások lezárva.