Nádasdy Ádámtól olvastam

Nádasdy Ádám költő, műfordító, író. Neve már nagyon régóta ismerős számomra, azonban magát a munkásságát, milyen verseket és novellákat írt, nem ismertem. Aztán idén április, május környékén Nádasdy Ádám jött, látott és győzött. Nem csak az Aegon díjat, hanem plusz egy olvasót is nyert. Nádasdy Ádámtól olvastam. 

Nádasdy Ádám 1947-ben született Budapesten. 1970-ben szerzett diplomát az ELTE angol-olasz szakán, 1972 óta az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít, 1997-től 2003-ig tanszékvezető; Széchenyi-ösztöndíjas. Szakterülete az angol nyelvészet – különösen a hangtan –, illetve a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan. Első verseskötete 1984-ben jelent meg, Komolyabb versek címmel. Ezt azóta jó pár kötet követte.  

A 2019-es Jól láthatóan lógok itt című verseskötete elnyerte a neves Aegon Irodalmi díjat. Számomra ez kellett ahhoz, végül személyesen is megismerjem a munkáit. Természetesen mi mással kezdtem volna, mint az említett nyertes kötettel. Az apró, vékony válogatás a megjelenésével ellentétben tartalmasabb mondanivalóval bír. Igaz, nem minden vers jutott el hozzám úgy igazán, de ami igen, az nagyon mélyen megérintett. Nagy sóhajokkal olvastam, majd tettem le. Olvastam, elmerültem, hátradőltem. Hasonló élmény volt a Nyírj a hajamba kötete is. Mindkettő olyan, időnként leveszem őket a polcról, hogy újra megismerjem, újragondoljam a sorokat. 

Egy munkanap 

Az ember fordul baráthoz, tanárhoz, 
az ember kérdez tolmácsot, papot, 
az ember átalszik egy életet, 
s válaszként jó, ha megkap egy napot. 

Egy napot, mikor virgoncak a sejtek, 
egy napot, mikor könnyen jön a szó, 
egy napot, mikor szálat húz magából, 
és látja, mi a rossz és mi a jó. 

A munka, mondják, nem csak gyönyörűség: 
a munka józanít ki legkivált. 
A nap végén már rá-ránéz az ember, 
félve kerülgeti, amit csinált. 

A fenti két kötet után, A vastagbőrű mimóza című tárcagyűjteménye következett. Anno 2016-ban jelölték a Libri irodalmi díjra, így városlistára került. Aztán szépen lassan el is feledkeztem róla. Április hónapban olvastam belőle, minden második napon egyet. Különleges volt. Szokatlan, de tetszett lényegében.  

Pár napja fejeztem be a legutóbb megjelent prózakötetét. A szakállas Neptun már összetettebb volt számomra. Nádasdy írásai a másságról, melegségről szólnak. Miként élik az életüket, milyen az azonos nemű szerelem. Ugyanakkor, ha nem nézzük a szereplők nemét és identitását, akkor már-már teljesen hétköznapiak. Nincs különbség. Egyformán szeretnek, remélnek, félnek, dolgoznak, élnek. Ugyanazokkal a nehézségekkel kell szembenézniük, mint az átlagembereknek. Vagyis mit beszélek, ők is olyan átlagosak, mint bárki más.  Olyanok, mint te, én, a szomszéd, vagy a barátunk, rokonunk. Mindenki csinálja a maga dolgát, éli az életet. Ez lenne a természetes, hagyni a másikat, mindenki a saját életével foglalkozik. Szép is lenne.  

Nádasdy Ádám humorral, iróniával mesél. Nem akar meggyőzni semmiről, nem akar semmit ráerőltetni az emberre. A hétköznapiságot, a közös pontokat mutatja meg. Elképesztő érzékkel, finomsággal vezeti az olvasót a sorok között. Életképek, melyek átlagosak, csupán a félelem burkolja be őket néha.  

A könyvet ajánlom azoknak, akik nyitottak az ismeretlenre, empátiával rendelkeznek. Továbbá akik témától függetlenül is szeretik a szépen megírt történeteket, ahol minden szó és mondat szinte tökéletes.  

A kötetekről bővebben ismertetőt a címekre kattintva olvashattok. Könyvei a Magvető Kiadó gondozásában jelentek meg.