Regényíró november Fejős Évával kihívás 30 napja alatt született meg első regényed, A Jóember. Ennek már lassan két éve, az első kötetet még három másik követett. Amikor belevágtál a kihívásba, gondoltad volna, hogy ennyi idő elteltével már négykötetes szerző leszel?
Dehogy! Nagyon klassz időszak volt az a 30 nap, ami 28-ra sikeredett. Alig aludtam, munka után, előtt írtam. Minden szabadnapom ráment, a születésnapom volt a kivétel. Januárban tudtam meg, hogy az Erawan, Fejős Éva kiadója kiadja a könyvemet. Akkor megváltozott az életem, mikor, ha nem 60 éves koromban! Aztán jött a pandémia és ez bizony nem tett jót a könyvnek sem, nagyon szűk határok között mozoghattunk. Én akkor azt gondoltam, hogy lassabban jönnek majd a kötetek, másképpen alakult, nem feltétlenül jó ez. Sosem gondoltam arra, hogy négy csodás „kölyköm” lesz. Nagy boldogság mindig rájuk nézni!
Milyen volt a fogadtatása a könyveknek? Nyilván a baráti környezet ismert téged, de mit szóltak az olvasók?
Hiába volt már két könyvem A.B.Cee néven 1994 és 95-ben, azok merőben más műfajúak, a lehetőségek is jobbak voltak. A Jóember egy új könyv volt, egy ismeretlen szerzőtől. Fel kellett építeni az alapoktól az író Székely Nagy Györgyöt és a könyvet. Bitang nehéz munka volt, a feleségem Aliz sokat segített, volt egy marketing tanácsadónk is, aki aztán eltűnt. Onnantól mindent mi csinálunk, most már a fiam, Tamás segít, mint IT szakember. 120 követővel kezdtük két éve a szerzői oldalt, ma már 1450-en vagyunk, nagy öröm ez! A Jóember könyvet jól fogadták. Akik olvasták, azoknak tetszett, 97%-os az értékelése. A legnagyobb vita azon volt, kellett-e az utolsó két nagyon valósághű jelenet háborúval, szenvedéssel, pusztulással. Nekem így teljes, akik a romantikát szerették a könyvben, azoknak sok. Még mindig A Jóember a legkedveltebb könyvem. Jó dolog!
Négy kötet, négy különböző történet, melyek műfajilag is mondhatni széles skálán mozognak. Romantika, kaland, történelem, hogy csak hármat említsek. Mi ad inspirációt számodra? Honnan jönnek az ötletek?
Mesélni szeretek, történeteket, sorsokat, történelmi háttérrel. Mindig valami váratlan dolog történjen, amire nem gondol az olvasó. Nevessen közben. Esetleg szipogjon egy kicsit és ne vegye komolyan az egészet, mert ez mese. Az inspirál, hogy az olvasóm ott legyen a történetben a szereplőkkel. A humor nagyon fontos nekem, ahogy Marton Frigyes mondta: “Nevetni mindig kell és lehet.” Aztán az érzések, érzelmek. Kiállni egy ügyért. Jóembernek lenni. Az ötletek néha teljesen egyszerű dolgokból jönnek. Láttam egy gyönyörű képet az Erzsébet hídról, az elsőről. Utána olvastam és ez adta a Szerelem, és… könyvem két részéhez is az alapot. Amikor írom a könyveimet három dolog nélkül nem kezdem el. A cím. Aztán az első és az utolsó mondat, utána csak be kell illeszteni a könyvet. Volt, amikor vázlatot írtam, a végén mégis teljesen más lett. Amikor a fejemben összeáll egy történet, akkor az ott marad, amíg meg nem írom. Közben sok minden változik, nevek, helyszínek, bármi. A film megy, látom magam előtt, sőt hallom azoknak a szereplőknek a hangját, akiket odaképzelek, mint egy karácsonyi novellámban Mácsai Pál fantasztikus orgánumát, mint Peti Miki. Szeretnék egy nagyon szép történetet megírni egy eltépett kép alapján, amit az utcán találtam és egy menyasszony van rajta. Minden megvan hozzá, a könyv még nincs.
Ha jól tudom, elég sokat olvasol. Van olyan szerző, vagy írás, amit úgymond etalonnak tartasz? Amire felnézel, hogy igen, ez olyan könyv, ami az elejétől a végéig tökéletes?
Mindig sokat olvastam gyerekkorom óta. Amikor nem vettek fel az egyetemre, könyvesboltban kezdtem dolgozni, mert hol máshol? Ez 40 évig tartott. Rejtő Jenő: A boszorkánymester egy tökéletes mű. Humorral, izgalommal, a korabeli társadalom bemutatásával, nem is értem miért nem készítettek belőle filmet. Aztán Robert Merle: Mesterségem a halál. Borzalmas és egyben nagyszerű. Esterházy Péter: Harmonia caelestis. Egy hatalmas regény. Mindig lenyűgöz. Frederick Forsyth : A sakál napja. Minta értékű. Fekete István: Tüskevár. Az emberábrázolás csúcsa. Ami nélkül sehová sem megyek hosszabb időre az Kós Károly: Az országépítő. Talán már kívülről tudom és mégis. Sokáig tudnám sorolni.
Ha már olvasás és könyvek, mindenképpen szeretnék beszélni arról a témáról, amit fontosnak tartasz és sokszor szóba is kerül a blogomon. A magyar irodalom, de leginkább a kezdő, kevésbé felkapott magyar szerzők helyzete a hazai könyvpiacon. Mit gondolsz erről?
Amikor én olvasni kezdtem, főleg magyar írók jöttek szóba, mert a külföldi, főleg a nyugati írók a szocialista kultúrának nem képezték részét. Sok oka volt, a valuta az egyik ilyen. Ezért aztán, amikor egy külföldi szerző könyve, angol nyelvű irodalom megjelent, az mindjárt siker volt. 1990 után kinyílt a világ és ömlött be minden, az értékes könyvek mellett rengeteg más is. Mivel angol név volt, siker volt. A magyar szerzők akkor háttérbe szorultak és ez a mai napig tart. Nem véletlen, hogy sokan még most is angol álnéven írnak. Viszont mára már sokkal olcsóbb tucatban megvett könyveket kiadni, mint magyar szerzővel kezdeni. Egyből jön, hogy mekkora siker volt Amerikában, bestseller listán volt! Igen, a megjelenő könyvek egy többszázas listán szerepelnek és a 286. hely is a bestseller listán van. Az olvasók beveszik, nem néznek utána a borítóra írt balgaságoknak. Ilyen körülmények között a magyar íróknak bitang nehéz a helyzetük. Van ugye az, hogy sokan vannak. A magánkiadás miatt nincs természetes szelekció, pénz kérdése, hogy a gyengébb is bent maradjon, 4-500 példányos megjelenésekkel. A tőkehiány mindig is probléma volt és lesz is, mert a piac nagyon kicsi, nem lehet „nagyot kaszálni”, a kiadók ritkán kockáztatnak. Nincs normális kritika, értékelés ezért a kezdő írónak fogalma sincs sokszor: jó az, amit írok? Nincs visszajelzés, mert a legtöbb blogger, tisztelet a kivételnek, irányítva van kiadók által, akik fizetnek neki vagy küldik a könyveket tucatszámra, amit aztán a blogger értékesít. Ez nem lenne baj, Ha lenne egy független fórum a kritikára. A legszebb az lenne: a kritikus egy kéziratot kap a szerző, a kiadó neve nélkül. És arról mond véleményt. A legtöbb magyar írónak nincs pénze, hogy megfelelő marketinggel egyáltalán eljusson a saját olvasóihoz! Rengeteg pénz lenne és szakértelem, ami sokszor még jónevű marketingeseknél is lufi. Nagyon, de nagyon jó lenne egy sok pénzzel rendelkező oldal, ahol minden magyar író ott lehetne: mutathatná magát, beszélhetne terveiről, lenne egy webshop, ahol mindegyikőjük könyve kapható lenne, néha ajándék írások lennének az oldalon és profik csinálnák főállásban, nem akkor, amikor ráérnek. Ez nagyon kellene. A magyar szerzők és a magyar olvasók megérdemelnék.
Gond az is, hogy jelenleg mindegy milyen a könyv, a marketing a lényeg. Divatkönyvek vannak, amit a „vájtszeműek” fantasztikusnak tartanak. Tele vagyunk „sikeres” szenvedő és megmondomatutit írókkal. Mert persze fontos, hogy olyan dolgokról is szó essen, mint a családon belüli erőszak, na de hogy az legyen a sláger, az túlzás. Ráadásul csak a dolog egyik fele. A piszok pasi mit művel. Tuti bukás lenne egy olyan könyv, ahol a nő veri a férfit, pedig ilyen is van. Még nagyobb bukás lenne egy olyan könyv, amiben egy számító nő eleve azért jön össze egy pasival, hogy aztán kiforgassa mindenéből, mert neki mindent el fognak hinni. A magyar olvasók 90%-a nő. Tehát ilyen könyvre igény sincs. És akkor a valósítsd meg önmagad, mindenre van könyvünk, hogy megváltozzon az életed, én megmondom a frankót típusú irományokról még szó sem esett. Ezek legtöbbje semmit sem ér, ha az, aki olvassa, nem akar változni. Ezek a könyvek, az abúzusról szólóakkal együtt arra jók, hogy a felelősséget, ami ránk esne, áttoljuk másra, elhárítsuk magunktól. Szebbé hazudni mindent. Ez az instaboldogság. Csak felébredni nem szabad. Szörnyű azt látni, hogy nagyszerű írók nem jutnak el még arra a pontra sem, hogy elolvassák őket, aztán az olvasó eldöntse tetszik vagy nem tetszik, amit ír. Ehelyett mások döntenek, sokszor csak ránézésre, pár sor alapján. “Lehetsz akármilyen jó, ha nem ismersz valakit a körön belül, soha nem kerülsz közel a tűzhöz.” Ezt Szlavicsek Judit új könyvében olvastam és telitalálat. Nem kell és nem is lehet mindenki a körön belül. Az esély hiányzik piszkosul.
Milyen javaslatod lenne, szerinted miként lehetne javítani a helyzeten?
Jelenleg van egy uralkodó kiadó, aki a legnagyobb terjesztő is, a Libri. Ez nem baj, mindig van legnagyobb. A baj az, hogy mellette nem él meg egy fele akkora sem. A kicsik meg csak vannak és a fennmaradásért harcolnak. Egymással, mert a Libri annyira messze van és akkora, nem érdemes megpróbálni. Mindenképpen két dolgon változtatnék. Az egyik miatt a szívem szakad meg, de nem kell ennyi könyvesbolt. Nagyon drága a fenntartásuk, főleg a plázákban az euró alapú bérleti díjakkal. Az energia árakkal. Sokkal jobb lenne az online értékesítés növelése pl. könyvajánló csatornával, ahol mindig bemutatják az új könyvet videó formájában, a fülszöveg elmondásával, ár oldalszám stb. Persze interaktív módon, beírom Benyák Zoltán és hozza a könyveket. A Zoli amúgy a mai magyar irodalom legnagyobb tehetsége. Csak nem tud előrébb jutni. Egy kiadó mind felett.
Ezzel együtt 50%-ban maximálnám az árrést. Kötelező 60-90 napos elszámolást írnék elő. Rendeset, nem ultisat, hogy bemondom mennyi fogyott. Sok mindennel ki lehet „nyírni” egy kis kiadót. Egy új szerzőt, ha kezd ismert lenni és veszélyes lehet valamelyik már drágán befuttatott szerzőre. (Erről fog szólni a Mese-könyv című könyvem, a Meseautó mintájára.) A német nyelvterületen meglévő fix ár-fél év gyakorlatot is behoznám. Mondjuk 2 hónapig nem lehetne 40%-os akcióval indítani egy új könyvet. Két hónapig rendes ár, maximum 10% engedmény. A kiadó vagy szerző saját webshopjában max. 20%. Még ez is sok, de egy marketing kampány része lehet.
A másik fontos, ami javulást hozna a villanykönyv, e-könyv. A villanylevél Müller „Mester” Peti könyvművész találmánya, a borítóimat ő készítette. Ebből jött a villanykönyv ötlete. A 27%-os áfa helyett 5% áfa kell. Most a kiadók nem harcolnak érte, mert igazából a villanykönyvön keveset keresnek, minden hatodik egy másolat. Sokkal, de sokkal jobb védelem kell, mert manapság mindenkinek a könyvét meg lehet szerezni torrent oldalon. Én kötelezővé tenném a villanykönyvkiadását. Ha már annyit harcolnak a környezetvédelemért, ez az lenne. És ha már „nemzeti” a kormány, akkor igenis támogassa a magyar szerzők megjelenését, van erre is sok módszer. Például ingyen szerver lehetőséget és reklám felületet adnék A Magyar Szerzők Oldala facebook oldalnak. Rendes marketinget kapna. És persze a kis kiadók összefogása például egy közös webshopba, az is jó lenne. Az ő érdekük. A drága kiszállítás helyett az átvevőpontok növelése lehet megoldás, mert nappal hiába megy a futár a könyvvel, az olvasó dolgozik. Akár állami cégeknél is lehetne ilyen pont, mint az Amazon sárga masinái. Postán, piacokon, boltokban, kávézókban, plázákban, hazafelé felveszi a könyvet, viheti. Mi már gondolkodtunk mobilhálózatokon keresztül olvasható könyvekben, vagy csak novellákban, amiket utazás, várakozás stb. közben lehetne olvasni valamilyen előfizetés fejében. Innen még nem találtunk vállalkozót, ám feladni nem adjuk fel. Előre kell menni, mert a jövő ott van. Mindig könyvekben gondolkodom, hiába vagyok most zöldségek és gyümölcsök között egy farmon. Ahogy egy haver mondta: “Gyuri, te csak lábjegyzet nem voltál egy könyvben, ebben a szakmában.” És tényleg!
Egy nagy váltást követően 2015-ben költöztetek ki feleségeddel Angliába, Bristolba. Összehasonlítva a két országot, milyennek látod a kinti könyvpiacot? Miben más az ottani közeg, milyen olvasók az angolok?
Életem legnagyobb kalandja volt 56 évesen a feleségemmel megérkezni négy bőrönddel egy házba, ahol hat másik ember lakik rajtad kívül. Nagyon nehéz volt az eleje, de egy pillanatig sem bánom.
Nem lehet a könyvpiacot összehasonlítani. Itt, Britanniában klasszisokkal jobb a helyzet. Először is ügynökségek vannak, a kézirat hozzájuk érkezik és szakemberek döntenek: megéri-e kiadni? Ezután mennek a megfelelő kiadóhoz. Ha a kiadó megveszi, akkor félelmetes marketing gépezet indul be, pontosan megszabott, órára, percre lebontott menetrenddel. Tv, rádió, online megjelenések, riportok. Könyvbemutató egy háromezer férőhelyes színházban fogadással, Vilmos herceggel és Katalin hercegnével, mint Ken Follett: Never / Soha című könyvénél. Aztán dedikálás túra, 32 brit városba. Ám utána Amerika, Ausztrália és Kína is jöhet. Az angol nyelvű irodalom az határok nélkül létezik. Kb. 3 milliárd ember tud angolul olvasni és ez csak több lesz. Ugyanez nálunk 10,5 millió és egyre kevesebb lesz. A már említett Ken Follett vagy Dan Brown könyvei tíz milliós példányban fogynak, abból pedig már lehet marketinget csinálni. Magyarországon ha egy könyv 20.000 példányban elfogy, a legnagyobb siker. Még Lőrincz Laci bácsinak is, akinek a könyvei 500.000-es példányban mentek el még 1994-ben is. Az én könyvem, A.B.Cee: Star why, is elment 120.000 példányban. Más idők voltak. Az itteni brit könyvpiacot a Waterstones könyvhálózat uralja, szinte mindenhol ott vannak, csudaszép boltokkal. Van még a Wh Smith, amely a könyvek mellett mást is árul. Piacokon, hétvégenként találkozhatunk árusokkal, olcsó vagy antikvár könyvekkel kereskedve. A legnagyobb előny, ami behozhatatlan a 3 milliárd potenciális olvasó mellett: az Amazon. Ahol minden könyvet megtalálni, egy nap alatt megjön. Olcsón. Ezzel senki sem versenyez, kizárólag olyan szakkiadók, akik nem engedhetik meg az Amazonba való bekerülés és működés költségét.
Az olvasók. Nos tény, az angolok nem egy kulturált nép, ám olvasni szeretnek. Költenek is rá, rendesen. Egy paperback, puhakötésű könyv újonnan 8-12 font. A minimál órabér az jelenleg 9,25 font. Nem tétel. A villanykönyv olcsóbb, mivel minden második villanyolvasó Kindle, vagyis Amazon gyártmány, hatalmas kedvezményeket lehet kapni. Nyáron, mikor tele vannak a parkok emberekkel vagy a tengerparton, biztosan sok olvasó emberrel találkozol. Nagyon jó érzés egy könyvesnek, aki most éppen nem könyvekkel foglalkozik.
Milyen terveid vannak a jövőt illetően?
Én mindig tervezek. A legközelebbi terv, hogy a Gurul a pirula című könyvemet befejezzem. Aztán a Bakker Gyuri néven megjelent A Slag című teljesen normális őrületet dedikáljam a Könyvhéten, vasárnap. Szeretnénk, ha A Slag még ismertebbé válna, sok munka, korlátozott pénzügyi lehetőség. Pedig egy olyan könyv, amilyen nincs a piacon. Egy új kiadóval, a Marysol-lal kezdem az együtt működést, ha sikeres lesz, karácsonyra jöhet egy újabb romantikus-kaland könyv nevetéssel, izgalommal, könnyekkel, meglepetéssel. A veszett ügy a címe. Június 16-án mindenki, aki kattint párat, letöltheti, másolhatja és olvashatja Az esküvő című kisregényemet. Amolyan vízparti szórakozás. Karácsonyra az olvasóim megint kapnak köszönet képpen egy ajándék novellát A karácsony öt pillanata címmel, készen van, még szerkesztés előtt áll. Író akadémiára járok, heti feladatokkal. Ezeket a novellákat is megosztom mindenkivel. Két könyv terv van, ami három. Az eltépett boldogság a címe a talált fénykép alapján születő könyvemnek. A Mese-könyv című is megírásra vár. Bakker Gyuri is foglalkoztat, a Banánpor című „rettenet” ha elindul, nem lesz megállás. És persze szeretnék még sokat olvasni. Nagyon sokszor abból, amit ajánlasz. Olvasás nélkül nem lehet élni. És nekem már írás nélkül sem.
