Az elmúlt időszakban több rövidebb regényt is volt szerencsém olvasni. Rájöttem, lehet egy kötet ötszáznál több, vagy csupán száz oldal körüli. A lényeg úgyis azon van, az író képes -e fenntartani az olvasó figyelmét. Ne legyen túlírt, ne legyen túlságosan lényegre törő.
Az íróknak nagyobb kihívás, hogy rövid terjedelemmel is érzékletesen, lényegre törően és emlékezetesen adják át az üzenetüket, ez talán sokkal nehezebb. Persze lehet mondani, mennyire jó, hogy egy pár óra alatt elolvashatunk egy könyvet. Ugyanakkor én azt gondolom, ennek akkor van igazán értelme, ha valóban élményt nyújt számunkra az adott történet. Emellett másik előnye a rövid könyveknek, ideálisak a mai rohanó világban, ahol gyakran kevés időnk van hosszabb kötetek elolvasására.
Az első kötet, amit olvastam, a mindig megbízható Hemingway. A győztes nem nyer semmit-ben a szerző a lélek mélyére ás, az emberi kapcsolatok és érzelmek komplexitását boncolgatja. A karakterek valósághűek és elevenek, minden cselekedetük mögött megtalálható az emberi természet sokszínűsége és sebezhetősége. A szöveg egyszerűsége, minimalizmusa mégis mélyreható.
A második, illetve harmadik kötet szintén a 21.Század Kiadó gondozásában jelent meg. Werner Herczog német filmrendező regénye, a Dereng a világ egy japán katona életét meséli el, aki majdnem harminc évig szolgálta és védte a rábízott területet, annak ellenére, hogy a háború véget ért. Egyenletes tempójú regény története nagyon sok kettősséget és érzelmet megmozgatott bennem. Egyszerre éreztem szánalmat, ugyanakkor lenyűgözött a főhős kitartása és akaratereje, amivel tulajdonképpen egy állandó célt adott az életének. Mégis a makacssága miatt többször mondtam neki magamban, “öreg, engedd el az egészet”. Vajon létezik még napjainkban ilyen ember, aki ennyire kitartó a saját elvei és más parancsainak betartása kapcsán? Mutathat egyáltalán példát a jövő fiatal generációjának? Nem sokkal több, mint száz oldal közel került hozzám, főleg miután utána olvastam annak, részben megtörtént eseményeket használ fel, mi több, a szereplő valós ember.
A végére szintén egy KULT Könyv maradt, mely pár hónapja jelent meg. A 2003-ban irodalmi Nobel-díjat nyert J. M. Coetzee A lengyel című regénye. Egy idős zongoraművész beleszeret egy fiatal spanyol, házas asszonyba. Kezdetben a nő még ellenkezik, azonban szépen fokozatosan átértékeli, felfedezi érzéseinek széles skáláját. Rajongás, vágyakozás, önelfogadás és öregedés és elidegenedés kérdésköre mind megjelenik a rövid történetben. Elég intenzív történet, én mégse tudtam annyira kötődni hozzá, elmerülni benne. Talán a stílust nem szoktam meg, vagy a női gondolatok nem kötöttek le. Mindenesetre érdekes volt a két személy kapcsolódása, távolságtartása. Lehet egyszer újra elfogom olvasni.
A könyvekről bővebben olvashatsz a címekre kattintva.
