Az elmúlt napokban elmerültem James O’Barr A holló című képregényében. A képregény 1989-ben jelent meg, és azóta a modern képregények egyik kultikus művévé vált. A GABO Kiadó gondozásában megjelenő kötet átdolgozott, bővített kiadása az eredetinek.
A történet egy fiatal zenészt, Eric Draven-t követi, őt és a menyasszonyát brutálisan meggyilkolja egy banda. Eric azonban visszatér a halálból egy holló segítségével, hogy bosszút álljon azokon, akik felelősek a tragédiáért. Sorra keresi fel a banda tagjait, hogy igazságot szolgáltasson magának, illetve szerelmének.
A képregény rajzai sötétek és erősen expresszívek, melynek hangulatát erőteljes fekete-fehér kontrasztok és erőteljes vonalak határozzák meg. Rajzok tekintetében nem a modernitás, hanem a kézi, stilizált rajzolás és szimbolikus elemek megjelenítése jellemzi. Ez a stílus a fájdalom, a veszteség és a bosszú témáját erősítik, karöltve a főszereplő érzéseivel. Olyan mélységeket tapasztalhatunk meg, ami által könnyedén letargikus állapotba süllyedhetünk. Ránéztem egy oldalra és mindent elárult. Éreztem a dühöt, a kilátástalanságot, fájdalmat.
Eric Draven karaktere izgalmas és sokrétű. A veszteség és a bosszú hajtotta őt előre, de egyben belső konfliktusokkal is meg kell küzdenie. A karakter fejlődése és belső vívódásai lenyűgözően vannak ábrázolva, ami még inkább fokozza az olvasó érzelmileg intenzív élményét. Szerintem azért is került hozzám közel, mert olvasás során a képregényből készült film főszereplőjét, Brandon Lee-t láttam magam előtt. Aki a forgatás befejezése előtt pár nappal egy hibás fegyver kellék miatt életét veszítette. Mintha összefonódott volna a sorsa az eredeti szereplővel.
A történet mély filozófiai elemei, melyek az igazságtalanság, a fájdalom és a bosszú témáját feszegetik, elgondolkodtatóak és inspirálóak voltak. A történet azzal a gondolattal hagyott maga után, hogy a fájdalom és a veszteség ellenére is van remény és út a megbocsátás felé. Persze nem minden áron.
Összességében A holló egy lenyűgöző, egyedi képregény, amelynek olvasása mély érzelmeket és gondolatokat hozott elő bennem. James O’Barr művészete és a karakterek megindító története egy olyan világba kalauzolt el, amely örökre emlékezetemben marad. Gyász, emlékezés, remény és fájdalom.
