Sándor Anikó regényeit viszonylag jól ismerem. Öt kötet is itt a könyvespolcomon. Szeretem a stílusát, mert könnyed, egyszerű, mégis sokatmondó. Kiválóan mutatja be az emberi érzéseket, gondolatvilágot. Minden könyvvel segít az olvasónak. Legyen szó spirituális utazásról, indiai vagy argentin kalandról. Ezúttal azonban krimit írt. Sándor Anikó: Hamis profil
Adél rendíthetetlen Facebook-felhasználó, minden az interneten történik vele, amióta magára maradt. Egy alkalommal megpróbál eladni valamit. A hirdetésre azonban fura alakok jelentkeznek, amitől megijed. Nem kellett volna ennyire kiadnia magát, veszélyes terep az internet egy magányos nő számára. Ezért aztán kreál egy hamis férfi profilt, amellyel – úgy gondolja – mindent megtehet, amit hús-vér nőként nem. Teremt egy férfit, olyat, akire minden nő vágyik. Imre jóképű, tájékozott, nagyvonalú és remek a humora, hamar tényezővé válik a közösségi oldalon. Aztán lassanként elkezd életre kelni… A bajok akkor kezdődnek, amikor nem akar úgy viselkedni, amilyennek Adél kitalálta.
A tét azonban már túl nagy, ezért Adél tervet készít, hogy bármi áron véghez vihesse, amit elképzelt. Ennek érdekében még a gyilkosságtól sem riad vissza…
Mivel Anikónak ez az első krimije, ezért nagyon nagy kíváncsisággal indultam neki. Kíváncsi voltam, hogy a korábbi stílusa, gondolatvilága, esetleges emberi érzések megmutatása hogyan nyilvánul meg egy krimiben. A történet hétköznapinak tűnt. A magányosság, az unalmas élet elől az online világba menekülés sajnos napjainkban abszolút elterjedt dolog. Így tett a történet főszereplője, Adél is. Viszont az ő esete eléggé szélsőségesen alakult. Azt gondoltam, sima pszichés eset lesz. A könyv első fele még csak finoman adagolta a feszültséget. Vártam nagyon az áttörést. A regény második felétől csak kapkodtam a fejem, ez mennyire beteg, mennyire durva. A legfélelmetesebb az egészben, életszerű, valóságos volt. Az internetes trollok jutottak eszembe. Valaki éli átlagos hétköznapi életét, aztán a gép elé kerülve átváltozik valami szörnyeteggé. Ahogy pedig a történet zárult, az váratlan, de remek húzás volt. Letettem, nem tértem magamhoz.
“A fürdőkádban ült, amikor megint meghallotta a tompa puffanásokat a falépcsőn. Visszatartotta a lélegzetét, nehogy jelzést adjon a tartózkodási helyéről a behatolónak, de a léptek, mintha szellem járna a házban, mielőtt behatárolhatta volna, honnan jönnek, a tetőablak felé haladva elhaltak. Görcsbe rándult a teste a víz alatt, az elmúlt napok átmeneti kegyelmi állapota újból fojtó feszültséggé változott.
Miért kellett ennyire kiadnia magát azzal az ostoba levéllel egy olyannak, aki még csak nem is válaszol!
Feldúltan lépett ki a kádból a fényes márványburkolatra, de egy pillanattal később már a földön feküdt, eszméletlenül.
Hogy mennyi időt töltött ebben a helyzetben, azt utóbb csak abból tudta kiszámolni, hogy emlékezett rá: miközben a lépéseket figyelte a kádban ülve, a nappaliban a falióra ütött egyet. Tehát fél kilenc volt. A kőről feltápászkodva viszont már azt látta, hogy a fürdőszobai hőmérő órája negyed tizet mutat, azaz háromnegyed órát feküdt a földön, miután…”
A bejegyzés elején krimit említettem. De sokkal jobban illik rá a pszichothriller műfaj. Ilyen könyveket olvasva számomra fontos az izgalom, a feszültség. Ha a történet jó, általában rengeteg kérdés merül fel bennem. Érzek belül egy bizonyos megmagyarázhatatlan parát. Félek, nyomasztó érzésem van. A végén pedig legyen döbbenet. Sokkoljon a végkifejlet, legyen az jó, vagy akár rossz. Sándor Anikó könyve minden általam támasztott kritériumnak megfelelt. Ezért bátran kijelenthetem, a Hamis profil egy jó indítás volt a műfajváltás felé.
Sándor Anikó könyvei közül érdekes lehet:
Nóra felső középosztálybeli, középkorú nő, fiatalabbra lecserélt feleség, aki valamikor egy jó házasság reményében feladta ígéretes karrierjét. Az egész életét a férje köré építette fel, és csak a válás után szembesül azzal, hogy amíg ő az aranykalitkában üldögélt, a világ körülötte teljesen megváltozott. A férje a cégein keresztül minden pénzüket kimentette a közösből, a lánya Londonba költözik, Nóra teljesen magára marad. Nem kap munkát, és a férfiak is úgy néznek át rajta, mint az ablaküvegen. Igazságtalan harc megvívására kényszerül az idő ellen, hiszen kultúránkban az évek múlásához leértékelődés társul. Az öregedéssel együtt járó elmagányosodás pedig – akár a nátha vagy az influenza – az élet természetes velejárójaként van jelen az életünkben. A történtek után azonnal új társat kezd keresni, társkereső oldalon regisztrál, ezáltal megalázó helyzetek sokaságának kitéve magát, melyeket a fiatal nőkre vadászó, macsó férfiaktól kell elszenvednie. Talajvesztett és elkeseredett, úgy érzi, minden és mindenki azt sugallja, törődjön bele, hogy vége, és kezdje el a visszaszámlálást.
A lány gyönyörű volt, kicsi és törékeny. Azt írta a hirdetésben, hogy tanítónő Bangkokban, és valami rejtélyes okból kifejezetten magyar férjet keresett. Éppen ez volt, ami az első pillanatban felkeltette a férfi érdeklődését. Még aznap írt neki. Korábban is eszébe jutott már, hogy ki kéne próbálnia az életet valahol máshol, egy idegen országban. A környezetéből sokan elmentek, Bécsbe, Londonba, de őt nem vonzotta Európa. Mi lenne, ha megnézné Ázsiát? Az interneten videókat keresett Vietnámról, Indonéziáról, Kambodzsáról, akkor botlott a nemzetközi társkereső oldalba, és a lány hirdetésébe. Néhány levélváltás után eldőlt: Thaiföld lesz az úticél! A családjában mindenki kövér és rosszkedvű, jó volt képzelődni, milyen lenne, ha a krákogó anyja helyett ez a szépség ébresztené reggelente. Már fél éve minden nap órákat beszélgetett az interneten a thai lánnyal, amikor egy este, Messengeren keresztül megkérte a kezét. Akár a befejezése is lehetne ez egy tündérmesének. Ám a történet, amelynek szálai a magyarországi rendszerváltásig nyúlnak vissza, és ami napjainkban is folytatódik, valójában csak itt kezdődik.
Sándor Anikó könyvei a Jaffa Kiadó gondozásában jelentek meg.
4 gondolatokat “Sándor Anikó: Hamis profil”
A hozzászólások lezárva.