Halász Rita: Mély levegő

Pár éve annak, hogy megtört a jég és egyre több olyan kötet jelenik meg itthon, – akár magyar szerző tollából – ami egy fontos témával foglalkozik. Sőt, ezek a kötetek szerencsére elég nagy figyelmet is kapnak. Családon belüli és párkapcsolatban előforduló erőszak, függőségek, ön és közveszélyes életmód vagy ilyen például az iskolai zaklatás témaköre is, valamint a Mély levegő.

Ezek a kötetek a figyelemfelhíváson túl még egy fontos szerepet betöltenek. Támaszt, iránymutatást adhatnak az olvasónak, hogy van esély a változásra. Halász Rita Mély levegő című regénye szintén a fenti célt hívatott szolgálni.  

Mély levegő

Vannak mondatok, amelyeknek soha nem volna szabad elhangzaniuk. Vannak dolgok, amelyeknek soha nem volna szabad megtörténniük. Vera fuldokol a házasságában, és egy durva veszekedés után elköltözik a férjétől két kisgyerekével. Döntenie kell: megpróbálja rendbe hozni a házasságát, vagy újrakezdi az életét, és megtanul ismét szabadon lélegezni. 
Halász Rita kíméletlen pontossággal tárja fel egy harmincas pár kapcsolatának alakulását és válságát, majd a súlyos szembesülésekkel terhes kivezető út állomásait. Nem kendőz el semmit, és nem szolgáltat igazságot senkinek. Az első személyű elbeszélés mondatai feszesek, felkavaróan őszinték és élesen ironikusak. A traumatikus élményeket mesékkel, a valóságost irreálissal, álomszerűvel, súlyos témáit humorral, a feketét fehérrel keveri. Vegyünk egy Mély levegőt, felszabadít. 

Férfi létemre kemény olvasmány volt. Szerencsére sose voltam részese abúzus kapcsolatnak. Valljuk be, férfiként talán mindennek kisebb az esélye. A legfőbb áldozatok továbbra is a nők. Mégis a könyvet olvasva én is átéltem a történet minden sorát. Éreztem a bizonytalanságot, mely az idegességgel párosulva hányingert keltett. Féltem mi fog történni, próbáltam eldönteni mit tehetnék, hogyan változtassak, miként lépjek ki a kapcsolatból. Dühös voltam, törni és zúzni szerettem volna. Aztán jöttek a kételyek, hogy lehet mégis én vagyok a rossz? Az egész az én hibám? Én vagyok figyelmetlen, nem tudok alkalmazkodni? Átgondolatlan döntéseket hozok, melyeket hamar megbánok, és csak ásom magam alatt azt a mély gödröt, ahonnan idővel csak nehezebb lesz a szabadulás.  

A fenti érzelmi hullámzást tovább erősítette a szerző stílusa, ami számomra kicsit csapongó és kusza volt. Sokkal erősebb odafigyelést igényelt az olvasás. Idővel viszont be kellett látnom, így jön át tökéletesen a főszereplő Vera érzelem és gondolatvilága. Máris nem róható fel hibának a kidolgozás.  

Ökölbe szorítom a kezemet. Ezt akkor csinálom, ha legszívesebben felpofoznám a gyerekeket. Amikor nagyon felidegesítenek, magamra zárom a vécéajtót, elszámolok tízig, aztán húszig. Ezt Lajos atya tanácsolta tavaly, amikor még jártam templomba. Gyónom a mindenható Istennek és neked, lelkiatyám, hogy legutóbbi gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Meg akartam ütni a gyerekeimet. A fejüket megfogni és beverni a falba. Talán nem pont így mondtam. Lajos atya mindenesetre azt javasolta, legközelebb menjek ki a szobából, üljek be a vécére, és zárjam magamra az ajtót. Képzeljem el részletesen, mit csináltam volna velük, és utána hogyan érezném magamat. Majd a végén adjak hálát a Jóistennek, hogy bezárkóztam.

A kíméletlen őszinteség sokszor arcul csap, de hát valljuk be, az élet nem fenékig tejfel. Ha csupán a külsőségekre hagyatkozunk, ha a látszatot akarjuk fenntartani, az nem vezet jóra hosszútávon. Halász Rita írása tökéletesen lefesti mindazt, ami a felszín alatt lapulhat. Kendőzetlenül hívja fel a figyelmet a bántalmazó kapcsolat minden egyes hozadékára, legyen az testi, vagy lelki fájdalom, seb.